kklóóór

Ha pedig, mert elmúltak felőlem, rohannak másfelé, idegenekkel tegeződnek filléres menedékeim, eljött az ideje arra vágyni csak, hogy végre lehessen bármit arc nélkül csinálni, egész kis vagyont a másik poklába fektetni, vagy egyszerűen csak üresen hagyni, vörösre festett hajjal, mellette, a nekem fenntartott széket, mert néha megárt a matematika is, akkor már nem számítok és nem silabizálok, mindössze fogadok az érkezési oldalon, engedek az indulásin, a tükörben az arc nem mozdul, én is csak állok, mást nem tehetünk, de tudom, amit tudok, és bár ne tudnám.