kklóóór

Színigaz hamu mindenütt, hajnali ébredésben lassan oldódó szorongás, a lapszélig kihúzott érzésekre feszített nihilátor, jó, ami jó, de nem itt van, nem ebben az eltévedt derengésben, nem abban a tétova fülzúgásban, nem a másnak indult csendjében, alszik még a parkolóőr,…

„A legveszélyesebb, aminek tárgya nincsen.” (Omar Khajjám) k.kabai lórántnak Ablaknál utazom gyaur zajban, s a pánikroham, hogy végre elült, mindegy is, autóbusz álcáján, villamos illúzióján, vagy valódi vonaton utazom, mert közben nyitott szemmel…

Veszteségből. Olyan veszteségből, mely az elmét mardossa — az ép ész elvesztéséig. Ezzel a gondolattal kezdeni, rím vagy értelem nélkül. És azután várni. Mintha az első szó csak az utolsó után jönne, egy élet után, mely a szóra várt, ami elveszett. Nem mondani…

Idővel senki sem fog emlékezni arra, mit csináltunk. Életünk elillan, akár a felhők, ha oszlanak, darabokra hull, ahogy a köd, mikor napsugarak szaggatják. A mi korunk is csak egy árny kimúlása, és létünk elenyész, mint illatok a mezőn. Ültetek egy szarkalábat, Blue, a sírodra.…

tőled fújhat a szél, mondtad egyszer, én meg napok óta tompa és bénult vagyok, s reggelre nem tudom, hogyan keljek föl, amikor rendre azzal ébredek, hogy nem szólhatok hozzád úgy, ahogy eddig; felkeljek-e egyáltalán. Rosszkedvű az ördög is, barátom, és most csak megilletődötten…