Úgy tűnik föl, mintha senki sem számolna azzal a ténnyel, hogy bár igaz, ma reggel (meg tegnapelőtt este is) az 1+1 művelet eredménye 2 volt, ez azonban semmiképp sem tehet bennünket bizonyossá abban, hogy mondjuk holnap délután fél háromkor is azonos eredményre jutunk eme „egyszerű” összeadást elvégezve. (Az az eset természetesen nem ehhez a bizonytalansági együtthatóhoz tartozik, ha eddig mindig elszámoltuk magunkat, és 1+1 axiomatikusan nem egyenlő 2-vel — mert ha viszont így történt, akkor hogyan bízhatnánk egyáltalán bármilyen számításban?)
Nem kételkedhetem abban, hogy ez a bizonytalansági faktor állandóan jelen van; hogy ezzel a problémával (adott esetben mint potenciális veszélyforrással is) minduntalan számolnunk kell. De semmi esetre se csüggedjünk: az itt fellépő differencia — legjobb reményeim szerint — maga a megnyerhető veszteség.
„Értelmes embernek nincsenek bizonyos kételyei” — állítja Wittgenstein (A bizonyosságról, 220 §), ám később felteszi a kérdést: „De nem lehetséges-e, hogy éppen megőrültem, és nem kételkedem abban, amiben föltétlenül kételkednem kellene?”
Vajon amikor ezt olvassuk, milyen eredményre juthatunk az 1+1 műveletét elvégezve? (Nézzük meg, hány óra van?)
új kommentek