Hogy végül sótalan lett az a bizonyos halászlé, arról nyilván csak holmi sértődékenység tehet, ám hogy mire elkészült volna, tényleg csak zsírkarikaként lebegtem benne-rajta, arról nyilván én — még ha voltaképp érthetőnek is tartom ezt az egész napos feszültség és szorongás, majd a (nem csak) csöppnyi csalódás után.
S bár tényleg van némi üröm is ebben, azért azt kell kérdezve mondjam: Örülünk, Vincent? — talán ez érthetőbbé válik (vagy lehet, hogy épp ellenkezőleg?), álljon itt két idézet, melyeket csak látszólag öncélúan eresztek most egymásnak (ráadásul az a gyanúm, hogy nem utoljára):
„Ha olyan világokról álmodsz, amelyek sosem léteztek vagy soha nem fognak létezni, és boldognak érzed magad, akkor feladtad.”
„E világok mindegyike a tiétek — kivéve az Európát. Ne szálljatok le rá!”
Kezemben a könyv, örülünk, Vincent, a nyomda pedig bassza meg.
új kommentek