Nos, ez nem jött be. Nem is gondoltam soha, hogy jós lennék, bár olyik vers néha mintha negatív déjà vu-ként működött volna, „halálosan pontos, mindig és feltétel nélkül beteljesedő jóslatként (mondhatjuk úgy is, prekognitív indisszonanciaként, inger elé helyezett válaszként, időben elcsúsztatott reflexként)”, vö.: anzix.
„És nem is bánom, hogy nem lett úgy; az a bizonyos dedikáció úgyis az lesz és olyan majd, amit és ahogyan még annak idején kigondoltam. Stimmt. A többit meglátjuk.” — ezt írtam ide még kedden, amikor előre élesítettem ezt a kis megjegyzést, jelezve egyszersmind: „Ki tudja, mi történik holnap (mi történt tegnap).”
És végeredményben voltaképp nem is történt semmi, ugyebár. Mégis jobban éget, mint hittem volna.
új kommentek