„A Nap szó és harag. / A Nap rend és föld és arany. / A városában bőszen bölcselkedő, / A pusztaságban térképészkedő. / Az út, az útjelző, / A rettentő, a józan, a nevető; / Nap, ha fehér vagy ha száma van. / A hús, a bosszú és mind, mi szemmel észlelhető.”
„A Éj kék-fekete. / Az Éj a csend, a vers, a szerelem. / A csontpagonyban ő a táncoló, / A létben a változó. / A sors, a szabadság, / Az álarc, az ezüst, a bizonytalanság, / Éj a vér és a bocsánat; / Az ösztönnek észlelhetetlen, vak dala.”
(Clive Barker: Abarat,
Metropolis Media, 2008, 11.)
új kommentek