nem igaz     hazudok     minden hamis nincs semmi sem mögöttem
        nem vagyok e világé     s a másiké se mely én voltam
egykoron     nem élek     egy halott dermeszti mit megéltem
        hiányában haladok     én vagyok a

könyv nulladik fejezete     a kotta kifelejtett basszusa     a
semmit fogához verő     oly okot fejtve mely mit se bizonyít     el-
törölt sem vagyok     nem vagyok semmilyen     képtelen
                                                lettem a cserére

helyettem összegeztek már azidőtt     mikor fehér a feketén
papírra róttam első axiómám     s fut a mondat miben
jelentés semmi nincs

valahol már nem tudom     vagy másképpen másképpen talán
kitől lesz újra igaz az igaz     fekete a fekete     ki nyitja föl
szemünk másra mint halálra?
 

(Tímár György fordítása;
forrás: Francia költők antológiája,
szerk.: Szabics Imre – Karafiáth Judit,
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999, 389.)