A nyomda pontos volt, elkészült a könyv, tegnap meg is kaptam egy csomaggal belőle. A második példányba ezt írtam: „hát igen. hát nem. hát igen. Arról, hogy kié is ez a második példány, jóindulatúan hallgatnék, még azt is ki kell találnom, hogy mikor, hogyan jut el hozzá. (Az első példány birtokosának kiléte, azt hiszem, egyértelmű.)
hát nem. hát igen. hát nem.”
(hosszú tanakodás)
sajnos nem tudom köszönettel vagy „köszönettel”, legfeljebb csak „»köszönettel«”, de azért szeretettel,
maradva őszinte: kkl
2010. április 28.
(További történetek a jövőből A Jövő Emlékei blogon)
új kommentek