Van, aki csak néz, de nem lát; más lát, de nem lép; van, aki csak hallgat, amikor beszélnie kellene, más csak fecseg folyamatost; van, aki fél órára sem ad kölcsön egy sörrevalót, amíg befejeződik a nagyelőadás, de ha majd kölcsönzöl neki, előszeretettel feledkezik meg róla; van, aki a vállát vonogatja, miközben számot kellene adnia, más meg epét hány a gondolattól, hogy mégsem lehet számadó; van, aki tárgyat keres vágyakozásához, más imádatának meg egyenesen isten kell; van, aki beéri annyival, hogy magyarázat helyett csak hallgat, s van, aki elhallgatja ezt a hallgatást; van, aki alkalmatlan időben hangosan felröhög, de a közös költséget nem fizeti; van, aki élvezi, hogy bárkit megkínozhat, megölhet, apró darabokba szeletelhet, a testrészeket pedig oda teheti dísznek és trófeának, ahová csak tetszik, ugyanakkor siránkozik, milyen rossz is a pártatlanság; van, aki naponta csak egyszer mosna fogat, más lépcsőjárás közben is dohányozna; van, aki adna a lázából, más a súlyos árnynak ad igazat; van, akiben bárki törzsvendéggé válhat, másból a törzsvendégek halnak sorra ki; van, ki flegmán lapozgatja az újságokat, és szóra sem érdemesít semmit, mást pedig pompás agóniára várnak ugyanazok a lapok; van, aki senkire sincs tekintettel, s így sikolt fel, amikor elélvez, más még a cipőfűzőjét is gondosan tisztogatja; van, aki tudja, milyen egyszerű hazudni napra nap, és nem keveredik kommunikációs zavarba, más pedig szégyelli saját őszinte szavait is; van, aki elveszti a fejét, más csak a rossz idő esetén hagyja a megőrzőben a felelősséget; van, aki nem tudja, mit keres a Duna-parton, más tudja, hogy épp őt fogja gyászolni vagy megvetni; van, aki csak megaláz mindenkit, olyan hiú, más vak az alázattól; van aki lopja a napot, a holdat, más napra-holdrakész; van, aki megdöglik, és semmi sem változik, más meg csak táncol; és így tovább, és így tovább; és így tovább, pedig a bolt elárusításra van berendezve, nem nézelődésre vagy tapogatásra, a helyre szóló vonatjegy az utas érdekeit védi, a sztalker könnyen megsértődik — megérkeztünk, innen indulunk: bár egyszer minden ebnek joga van harapni, a helyzet mégis az, hogy a kutyát is be lehet csapni.