A napokban kaptam meg a Jég-trilógia befejező kötetének (23000) levonatát, azonnal elkezdtem olvasni, majd merő kíváncsiságból megnéztem a Szorokin-honlapon lévő szöveget. A könyv utolsó fejezetének orosz címe tényleg rendesen megütött.
Бог — ezt az oroszon kívül több szláv nyelvben ugyanígy vagy hasonlóan írják, például a szerbben, macedónban, bolgárban, beloruszban; mindazokban, melyekben cirill betűkkel írnak. Az íráshoz latin betűket használó nyelvekben (például horvát, szlovén) jellemzően a kiejtéskövető írásmódot alkalmazzák, itt a szóalak (és hangalak): Bog. Jelentése: Isten.
„Plusz egy vicc” (mint a Fülesben): dánul így írják és majdnem így ejtik azt a szót, mely annyit tesz: könyv.
A dolog kerek.
„Ez rendes, olyan életszerű, amilyennek lennie kell. Szeretem az ilyet (bocs). Meg szorokinosan fricskás” — írja Tétényi Csaba barátom, s igazat kell adjak neki.
Bármennyire meg is döbbentett a dolog, hogy valami olyan név majd cím kiötléséhez-létrejöttéhez van közöm, melynek jelentése másutt (különösképp ha a számomra egyik legszimpatikusabb nyelvben) egy olyan entitást takar, melyben nem hiszek, mindez mégis annyira életszerű, hogy magam is mintha kezdeném megkedvelni.
Név–cím–isten–könyv — milyen messzire vihet egy szó is, pláne négy; döbbenet és társai.
(A kép Jaroslav Schwarzstein
[Ярослав Шварцштейн] egyik illusztrációja
Vlagyimir Szorokin Лошадиный суп [Lóleves] című szövegéhez;
forrás: http://srkn.ru/graphic)
új kommentek