kklóóór

{[(a11)(b10)1(b10)2(a11)3][(a11)(b10)(b10)(a11)]}{[(c11)(d10)(c11)4][(d10)5,6(c11)7,8(d10)9,10]}     1 honnan lenne türelem, ha rámtör 2 a maradok, ez a büszke sármőr? 3 és mihez keres bennem anyagot? 4 de szól a démon: „tedd ide! vidd oda!” 5 vicsora mennyei, ennyire…

a démon szüntelen. „s ti is, balfaszok!” hova legyek türelmes, ha rámtör, nem tétováz a dadogós sármőr, keresve magának emberanyagot? köröttem forog, és míg a szar ragyog, dörzsöl, mint megfoghatatlan, lágy öl, ragad rám a feketebáránybőr, s kénbűzről,…

kétes értékű, de siker. rövid távon feltétlenül. szalon-ördög talon-tanítványa, faustnak lófasz, „nem közönséges képességeit csak komoly és korszerű tudományos problémák szolgálatába óhajtja állítani.” átver a látvány, a kacér, megejtő, delejes…

Mert ami történik, soha nem fog történni, és mert ami történt, végtelen újratörténik, vagyunk, ami voltunk, elváltozott minden bennünk, ha a világról beszélünk, csak meghagyjuk kimondatlannak a világot. Télelő: sárga alma csüng a kopasz fán, rejtőzködő szarvas csapása…

a Wilton Avenue-n vezettem lefelé, amikor az a 15 körüli, szűk farmerba bújtatott lány simogatásra váró seggel kilépett a kocsim elé. megálltam, hogy átkeljen, és figyelhessem hullámzó körvonalát. rámnézett a szélvédőn át bíborló szemével, és ajkai közt kifújta a…

ti arctalan, a semmin arc nélkül nevető senkik — hadd mondjam el, hogy piáltam én lepukkant szobákban mindenféle alakokkal, kiknek jó oka volt erre, kiknek szeme azért őrzött némi csillogást, kiknek hangjában még volt érzékenység. reggelre szarul voltunk, de nem…

egy menekült visszatér 11.  nehogy azt higgyem, hogy nem tudnak rólam mindent.