ti
arctalan,
a semmin
arc nélkül
nevető senkik —
hadd mondjam el,
hogy piáltam én lepukkant szobákban
mindenféle alakokkal,
kiknek jó oka volt erre,
kiknek szeme azért őrzött némi csillogást,
kiknek hangjában még volt érzékenység.
reggelre
szarul voltunk, de nem betegek,
szegények, de nem felültetettek,
és csak heverésztünk ágyainkban és nyújtózkodtunk
késő délutánig,
akár a milliomosok.
Charles Bukowski: milliomosok
2010.09.03. 09:51 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: vers fordítás bukowski
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr272268432
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek