kklóóór

Ha az arcát lekaparja, a maszk alatt is ugyanaz várja majd — és persze van egy csomó dolog, amiről beszélni nem bír; beleragad a szó, mint cirip a tücsökbe, elfojt, kussol, nyel, és csak gyűlik közben odabent az idegen, mérgező anyag. Mosolyt fogad, ha fogad; rendszerint hálás…

Sem olvasni, sem írni nem tudok, csak betűzni. Persze nagyon nehéz is olyat mondani, ami közel annyira jó, mint meg sem szólalni.  

— Nem tudom végigcsinálni. — De igen. — Nem. Tele van vérrel a Hold! Érzem, szinte látom. — Hagyjuk ezt az ócska zsici nyavajgást! Keményítsd meg magad, te  fasz  anyámasszony katonája! Jobb, ha elkezded. A bennszülöttek már…

„eljött az este. és el fog jönni újra meg újra, mert el kell jönnie. szép este.” (dexter morgan) hold, győzedelmes hold. hájas, vöröslő telihold, mint nappal, az éj szinte világos; a holdfény végigborotválja a földet, és gyönyörbe, kínba, gyönyörbe veszít.…

Eljött az este. És el is fog jönni újra meg újra, mert el kell jönnie. Szép este. Hold, győzedelmes Hold. Hájas, vöröslő telihold, az éj szinte világos, mint nappal; a holdfény végigsodródik a földön, és gyönyört, kínt, gyönyört hoz. A nárcisztikus éjszakák teli torokkal…

Nem vagyok hajlandó egyszerűen csak (толко так просто) beletörődni abba, hogy bármikor előkerülhetnek holmi csontvázak egynémely szekrényekből.     (De ne értetlenkedjem, a k.kabai csak hallgasson.)  

érezd magad otthon; a címzett(ek)ről pedig egy szót se   a kép az előoldalon mintha a semmit akarná mutatni. lapos perspektíva; az asztalon borospoharak, cigarettásdoboz, egy játékszörny fogai közül nixon-szerű figura lóg ki — jó kutya vagy, bronco. a háttér tompa…