kklóóór

Michael Schumachernek, a századforduló híres autó-
versenyzőjének idős korában volt egy különös, visszatérő
álma: a monzai pályán sikerült végre olyan sebességet
elérnie, hogy a verseny végeztével hiába szállt ki diadal-
masan a tűzpiros Ferrariból, hogy a dobogó tetejéről
pezsgőt locsoljon szét; asztrálteste tovább gyorsult, s ma
is megállíthatatlanul ott köröz, a mindenkori nézők
számára láthatatlanul, de szintúgy valóságosan. Tévedése
abban áll, hogy azt hiszi: álmodja mindezt — ellenben a
dolog úgy áll, hogy esetében rövidre záródott a lélekván-
dorlás: időről időre hol a visszavonult „champion”-t, hol
a sebesség mámorából visszatérni többszörösen képtelen
monzai győzőt lelkesíti át. Ám, mivel a lélek nem lehet
egyszerre két helyen, így rendre „megfeledkezik magáról”.

Megfeledkezik magáról. Megfeledkezik magáról.
 

(T. T.: Kerek Szeptember, József Attila Kör, Budapest, 2006, 51.)
 

(Kishonthy Zsolt dokumentumfotói
a meg sem című,
Miskolcon, a volt CD-butikban 2009. június 12-én
bemutatott performanszról)
 

Bizonyos mondatok nem mennek ki a fejemből. Bizonyos mondatok nem mennek ki a fejemből. Bizonyos mondatok nem mennek ki a fejemből.
 

Magázódtam. Jó volt. Most kihagyok pár pillanatot, ez jó. És majd magázódom még. „Jó fog lenni.”
 

Írásaim szinte mindig önmagammal folytatott párbeszédek. Dolgok, amelyeket négyszemközt elmondok önmagamnak.

(Amit az olvasó maga is megtehet, azt hagyd az olvasóra.)