kklóóór

E vers is valóság, akár az álmod.
Az élet: szív és kés egy szín alatt.
 

Szemeddel az egész tengert halászod
s horoggal mit fogsz? Egynéhány halat.

(Weöres Sándor: Dalok Naconxypan-ból, 20.)
 

Nem vagyok hajlandó egyszerűen csak (толко так просто) beletörődni abba, hogy bármikor előkerülhetnek holmi csontvázak egynémely szekrényekből.
 

(De ne értetlenkedjem, a k.kabai csak hallgasson.)
 

 
sehol egy hold se.
 

Már itthon, nyugalomban (napok óta egyáltalán nem iszom, ám régi, rég látott ismerősöm, dr.X segített, duplán), minden simán ment, de sőt azt kell mondjam, szép volt; bár amikor megérkeztünk a Hősök terére, arra az igazán rémisztő következtetésre jutottam, hogy az ország (köz)állapotát mennyire jellemzi ez az egyébként sajnos szükséges biztosítás — hogy csak egy „majomketrecben” (Birtalan Balázs nyomán) érezhette magát biztonságban és nyugalomban az összes felvonuló. (Az egyetlen bántalmazott személy — történetesen egy magányos nő — is több az elfogadhatónál, gratulálok az elkövetőknek.)

Bár kedvesem kevesellte a résztvevők számát, magam mégis örülök, hogy legalább ennyien ott voltunk; s míg mindezt leírtam, aközben sem tudtam rájönni, mi az ördögöt keres a Hírszerző fotóján látható középkorú hölgy a Bibliában, talán épp bemondták a lottószámokat és a szelvényét akarja ellenőrizni, vagy pedig egyszerűen csak puskázik a következő skandáláshoz? (Azzal együtt ne menjünk el amellett a trükkös technika mellett, mellyel a „transzparensét” megtámasztja a keresés idejére! Valaki ki tud segíteni, mi szerepelhet a lapon alul? Mert annyit sikerrel összeraktam, hogy „A bűn zsoldja a halál.” De mi áll alatta? Kérem, aki tudja, írja meg!)

Béke.
 

az a Meleg Méltóság Menete, mert jóérzésű embernek gondolom magam, aki egy normális országban szeretne élni, és azt gondolja, valóban van értelme minél többen megjelennünk ott; aki nem hajlandó gyáván otthon maradni, még ha fél is (az elmúlt évek eseményeit látva sajnos azt kell mondani, minden oka megvan erre); aki maga is erkölcsi kötelességének érzi a részvételt, még ha mindenféle komolyabb csoportosulásban (akár hat-hét ember között is) nagy eséllyel lesz pánikrohama.

Hogy miről is beszélek most, ha nem lenne egyértelmű, rávilágít egy levél, melyet a napokban kaptam:

Kedves Barát,

kérlek, gyere el idén a Meleg Méltóság Menetébe, akár szoktál jönni, akár nem. Most valahogy más a jelentősége, mint eddig — a konzervatívok, az egysíkúak rémülten kezdenek rájönni, hogy mi tényleg létezni akarunk, hogy ez nem vicc, már nem fognak megszabadulni tőlünk. Ahhoz Európához túl közel vagyunk. Lássák, hogy sokan vagyunk, melegek és nem-melegek, akik szeretnénk, ha lehetne ebben az országban létezni. Bármilyenként.

— Találkozás 2 óráig bezárólag az Andrássy Út végénél a Hősök tere felől. Kordon lesz. Belépéskor táska-átkutatás.
— Menetelés 2 – 3.30-ig végig az Andrássy úton. Közben sem csatlakozni, sem távozni nem lehet.
— Vége kb. háromnegyed 4-kor az Erzsébet téren.

Nem biztos, hogy nagyon mulatágos vagy élvezetes lesz ez a mostani menet. Azt sem tudom (hiszen nem vagyok se szervező, se semmi), hogy nem fognak-e egyesek provokatív vagy ostoba jelképeket, kosztümöket viselni.

Gyere.

Üdvözlettel:
Nádasdy Ádám

További ajánlott olvasmány Birtalan Balázs blogján: „Aki magyar, velünk tart!” — ahol nemcsak e soviniszta, zsaroló mondat értelmeződik, hanem bővebb információk is szerepelnek az egész menetről, a biztonsági intézkedésekről stb.

Gyere.