kklóóór

kemény istván és csobánka zsuzsa
titkos életei után

ha rezzenéstelen tekintettel elnézi,
akitől aztán végképp nem várnád,
hogyan bolondulsz meg szépen,
sőt voltaképp igazolást talál ebben,

és örömmel nyugtázza állítólagos döntését,
melyet mindenesetre magyarázat nélkül hagy,
igazán nem kérheted számon tőle,
miért is akart ő másik életet.

nem foghatod ezt senkire kicsinyesen,
sem rá, sem arra, ki hülyére maszlagolta.
nagyvonalúan lemondhatsz mindenről,
kezdd az ép eszeddel, miben megterem minden.

jó volna, fütyülöd, ha lehetne bármi,
miért felelős nem vagy, de életem,
olyan nincs, mert honnan lenne.
közben mögötted csodák peregnek le,

előtted rémségek fejeződnek be,
és te elsétálsz mind mellett,
hogy is tudhatnád, hogy amid van,
csak gyermekkori, vacak filmzene.

neki teát főz a reggel, húslevest a délután,
az este friss, omlós süteménnyel fekteti le,
betakarja „a csodák történelme”,
felnéz a csillagokra, övéi mind egy szálig,

belátod, míg jelét magadra rajzolod,
rajta ugyan nem hagytál nyomot,
mert csak megy, törtet előre; neki jó.
elveszíteni akart, nem tudni a kutyaszem hűségét.

se holdra nem nézel fel, se repülőre,
van már saját történeted, nincs is jobb,
és tudod, a sínpár nem ér össze a végtelenben,
csak bandzsítasz, csak a fogad vacog.
 

Azt hiszem, megtaláltam Budapest legrövidebb kerékpárútját (a Váci úton, a WestEnd oldalában). De nagyon remélem, ez tényleg csak vicc.
 

A napokban kaptam meg a Jég-trilógia befejező kötetének (23000) levonatát, azonnal elkezdtem olvasni, majd merő kíváncsiságból megnéztem a Szorokin-honlapon lévő szöveget. A könyv utolsó fejezetének orosz címe tényleg rendesen megütött.

Бог — ezt az oroszon kívül több szláv nyelvben ugyanígy vagy hasonlóan írják, például a szerbben, macedónban, bolgárban, beloruszban; mindazokban, melyekben cirill betűkkel írnak. Az íráshoz latin betűket használó nyelvekben (például horvát, szlovén) jellemzően a kiejtéskövető írásmódot alkalmazzák, itt a szóalak (és hangalak): Bog. Jelentése: Isten.

„Plusz egy vicc” (mint a Fülesben): dánul így írják és majdnem így ejtik azt a szót, mely annyit tesz: könyv.

A dolog kerek.

„Ez rendes, olyan életszerű, amilyennek lennie kell. Szeretem az ilyet (bocs). Meg szorokinosan fricskás” — írja Tétényi Csaba barátom, s igazat kell adjak neki.

Bármennyire meg is döbbentett a dolog, hogy valami olyan név majd cím kiötléséhez-létrejöttéhez van közöm, melynek jelentése másutt (különösképp ha a számomra egyik legszimpatikusabb nyelvben) egy olyan entitást takar, melyben nem hiszek, mindez mégis annyira életszerű, hogy magam is mintha kezdeném megkedvelni.

Név–cím–isten–könyv — milyen messzire vihet egy szó is, pláne négy; döbbenet és társai.

(A kép Jaroslav Schwarzstein
[Ярослав Шварцштейн] egyik illusztrációja
Vlagyimir Szorokin Лошадиный суп [Lóleves] című szövegéhez;
forrás: http://srkn.ru/graphic)
 

2001

űrodisszeia, 2754 ab urbe condita,
hatalmi arrogancia, szuperintelligencia —
megcsalatás a porban és rengeteg tank:
a háború az háború az háború az háború.

monolit mezőkön gyülekszik a sötét anyag,
s felfal mindent, míg az álom vackait mossa.
van, hogy mese, és van, hogy vadság —
porhó, hideg nyugalom, holt játék.

„mindez, s régi, boldog nyarak emléke”,
de ez az önkéntesek nemzetközi éve;
szeretném a dolgokat rövidre zárni végre.

az önmagáért való szépség: rútság.
népszámlálás, szégyen; „de bizony
nem jó hírek jöttek abban az évben...”
 

2010

veszem a kalapom, nincs új életem,
megteszi a régi, elhasznált is tökéletesen,
ez már a kapcsolat éve a jóslat szerint,
the year we make contact.

immár nem is hagyok nyitva semmit,
este nyolcra mindig besötétedik;
2763 a. u. c., holt nyelv, holt idő —
megáll az ész, te meg mész tovább.

[...]

nincs sok választásom, de örülök,
hogy nem látom a végét. itt az idő:
most van soha; második űrodisszea.
 

...ráadásul megállni tilos.
 

No de akkor most hogy is van ez?
 

Az van, hogy kissé értetlenkedve, elcsodálkozva állok a jelenség előtt, mert úgy tűnik föl, a Hold szó jelentése különös módon megváltozott, és immár nem csak bennem.

Mert mennyire normális dolog az, hogy épp Diána napján van újhold?

(Teljesen, nyilván, csak már megint értetlenkedem valamin, amin nem kellene, de sőt észre sem kellett volna vennem, mert voltaképeen észre sem lehet venni. „Az arc kihívón, mélyről tekint fölfele, mint egy istenre, domináns hímre; érzékeny, érzéki pillanat, melyhez közöm semmi” — ha megengedhetek magamnak holmi megalkuvó, megalázkodó önidézeteket, gyáva pillanatokat.)
 

Próbaidő (prózaantológia)
Szerkesztette: kkl – Reményi József Tamás, Palatinus Kiadó, 2009, 210 lap, 2600 Ft, ISBN 978 963 274 051 5

A kötet szerzői:
Bencsik Orsolya
Berka Attila
Brenzovics Marianna
Darvasi Ferenc
J. Szondy György
Kapitány Máté
Láng Orsolya
Nagy Ildikó Noémi
Nagyatádi Horváth Tamás
Szvoren Edina
Terdik Roland
Turi Tímea
Váradi Nagy Pál

A fülszöveg és két részlet a könyvből a KönyvesBlog ajánlójában olvasható.