kklóóór

Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, na persze nem feltételenül és pláne nem egészen az elveszett országútra gondolok; csak eszembe jutott, a pszichiáterem azt mondta egyszer, hogy bűntudatfüggő vagyok, és akkor is találok hozzá tárgyat, ha egyébként nincs. Ez milyen kreatív munka. Na hja, dünnyögtem; legfőbb ideje, hogy.

Minden bizonnyal itt az ideje az arcokat kitakarni, de legalábbis a szemeket egy fekete sávval lefedni, ha itt tartunk, ha már ennyi az idő. Aki meg ismerkedni akar, menjen szépen a diszkotékába; egyetek meg, rágjatok meg, köpjetek ki, nyeljetek le, hányjatok ki (akkor inkább el gat-getek); néha kutya a nyúl is, te meg csak táncolsz, bazmeg, hallom a hátam mögül (majd; [nem én: én nem]), s nem fordulok oda megnézni, ki beszél és kinek.
 

megmondtam én már akkor: 2010

veszem a kalapom, nincs új életem,
megteszi a régi, elhasznált is tökéletesen,
ez már a kapcsolat éve a jóslat szerint,
the year we make contact.

immár nem is hagyok nyitva semmit,
este nyolcra mindig besötétedik;
2763 a. u. c., holt nyelv, holt idő —
megáll az ész, te meg mész tovább.

[...]

nincs sok választásom, de örülök,
hogy nem látom a végét. itt az idő:
most van soha; második űrodisszea.
  De ez mostmár tényleg a múlt, ráadásul sokkal távolibb, mint ama másik, szintén megidézett: 2001

űrodisszeia, 2754 ab urbe condita,
hatalmi arrogancia, szuperintelligencia —
megcsalatás a porban és rengeteg tank:
a háború az háború az háború az háború.

monolit mezőkön gyülekszik a sötét anyag,
s felfal mindent, míg az álom vackait mossa.
van, hogy mese, és van, hogy vadság —
porhó, hideg nyugalom, holt játék.

„mindez, s régi, boldog nyarak emléke”,
de ez az önkéntesek nemzetközi éve;
szeretném a dolgokat rövidre zárni végre.

az önmagáért való szépség: rútság.
népszámlálás, szégyen; „de bizony
nem jó hírek jöttek abban az évben...”
  Stimmt.
 

(További történetek a jövőből A Jövő Emlékei blogon)
 

A nyomda pontos volt, elkészült a könyv, tegnap meg is kaptam egy csomaggal belőle. A második példányba ezt írtam: „hát igen. hát nem. hát igen.
hát nem. hát igen. hát nem.”
(hosszú tanakodás)
sajnos nem tudom köszönettel vagy „köszönettel”, legfeljebb csak „»köszönettel«”, de azért szeretettel,
maradva őszinte: kkl
2010. április 28. Arról, hogy kié is ez a második példány, jóindulatúan hallgatnék, még azt is ki kell találnom, hogy mikor, hogyan jut el hozzá. (Az első példány birtokosának kiléte, azt hiszem, egyértelmű.)
 
 

(További történetek a jövőből A Jövő Emlékei blogon)
 

Semmiképp ne maradj szűz, de ne is legyen soha gyereked; a nosztalgiát, az ábrándokat pedig felejtsd el.
 

Legyél kicsinyes, önző és számító, gátlástalanul gázolj át bárkin; ezt várja tőled mindenki, ezt várjuk tőled mind, jó, hogy végre beláttad, ez az egyik legfontosabb túlélési stratégia, evolúciósan stabil, örülünk, hogy te is betörtél végre, s nem fogadod ezt olyan ostoba, vehemens daccal, szánalmas, kamaszos lázongással, mint korábban, amikor sokkalta befolyásolhatóbb voltál mindenki által, mint általunk, de spongyát rá, mi vagyunk a szüleid, mi vagyunk a testvéreid, mi vagyunk a barátaid — mi vagyunk az emberek, és te sokat tanultál, sokat fejlődtél, most pedig itt vagy; légy kicsinyes, önző, számító és gátlástalan, s a világ tárul eléd, neked bókol majd minden, s akkor már te adsz újabb és újabb tanácsokat, de sőt parancsokat, lábaid előtt hever majd minden és mindenki, életeken uralkodhatsz, életek fölött dönthetsz, mert ezt érdemled, tudod, kell ez neked, kell és meg is kapod; legyél kicsinyes, önző, számító és gátlástalan, mert van, aki azt hiszi, hogy ő valaki, pedig hogy is lehetne épp ő valaki; van, aki azt hiszi, hogy nagyobb, mint amekkora, holott mindössze egy apró kis porszem csupán, észre se vedd; van, aki azt hiszi, hogy okosabb, mint amilyennek látszik, holott buta egészen, okosnak is csak hiszi magát, elgondolni nem tudja, szavadra sem érdemes; van, aki azt hiszi, hogy jobb mindenkinél, holott legfeljebb csak szeretne nem lenni rossz, de az sem megy neki, mert születésénél fogva romlott, kerüld messze el; van, aki azt hiszi, hogy többet tud akárkinél, pedig teljesítőképessége meglehetősen csekély, tulajdonképpen említésre sem méltó; van, aki azt hiszi, hogy több, mint amennyi, pedig csak egy senki, és a semminél sem több; van, aki azt hiszi, használható bármire is, és ebben nem téved, de tényleg csak használható; van, aki azt hiszi, kinevetheti magát, mintha ezzel megszüntetné önnön nevetségességét; van, aki azt hiszi, valaki gondoskodik róla, hagyd magára, nem érdemel semmit az ilyen; van, aki azt hiszi, tanulhat maga bármit is, az ilyen gőgös emberekkel soha ne érintkezz; és tudod vannak olyanok is, akik bizonyosak abban, hogy nagyobbak, okosabbak, jobbak, többre képesek, mint mi — ők a legrosszabb fajta, taposd el őket, mint a legundorítóbb férget, ha már nem teheted meg, hogy tudomást sem veszel róluk, taposd el és irtsd ki mind egy szálig, még az emléküket is; légy kicsinyes, önző, számító és gátlástalan.
 

A fentebbi kérdést teljes joggal felteheti bárki (de azt úgy mellékesen jelzem, a Hátsó Utas most is csöndben van); hát hiszen hogy is van az, hogy egyszer azt mondom, „semmi sem az, aminek látszik”; máskor meg azt, „minden az, ami”? E két kijelentés nem okoz-e némi kognitív disszonanciát? (Nem.) De hogy újabb aspektusra világítsak rá, nézzük meg a kétszáz forintos bankjegy hátoldalán a metszetet, amíg megtehetjük! (Tudják, november 16-án végleg bevonják.)

Még az Urbanlegends.hu hívta fel a figyelmet arra, hogy mintha valami furcsaság telepedett volna a képen látható fa tövébe. Konkrétan egy fasz. Vagy fasz alakú gomba? Sőt, mint az ottani első kommentben olvasható, az ominózus dolog alatt és mellett két vulvaimitáció is látható, az egyik bagolynak tűnik amúgy, a másik valamiféle növénynek.

Na persze, horkanhat föl rosszalló tekintettel, akinek ez a reszortja, ez attól függ, „ki mit lát bele”.

De mi az, hogy „belelátni”? Ez „jellemző” rám? Hogy azonnal „rosszra gondolok”? Nos, akkor megint csak az elején idézett két mondatra kell utaljak, illetve arra, hogy e kijelentések ellentéte csak látszólagos, és könnyen fel is oldható, ha például a komplementaritás elvére (is) gondolunk.

„Huncut, aki rosszra gondol” — mondta a Térdszalagrend alapítója, mindig rácsodálkozom eme vérbő eufemizmusra. Nyilván sokan láttak már fasz alakú kaktuszt, valamint szeretnék emlékeztetni arra, hogy efféle formát öltő gomba már Tori Amos Little Earthquakes című lemezének hátsó borítóján is szerepelt.