kklóóór

Eljött az este.
És el is fog jönni újra meg újra,
mert el kell jönnie.
Szép este.

Hold, győzedelmes Hold. Hájas, vöröslő telihold, az éj szinte világos, mint nappal; a holdfény végigsodródik a földön, és gyönyört, kínt, gyönyört hoz. A nárcisztikus éjszakák teli torokkal üvöltött hívását is magával hozza, a szőrszálaid átfésülő lágy szél érdes, féltékeny suttogását, a csillagfény tompa, kiábrándult jajgatását, a léha hold víztükörről felhangzó, fogcsikorogtató szűkölését. Ezek mind a Kellet szólítják. Ezer rejtett hang szimfonikus sikoltása, a belső Szükség sírása, a Hátsó Utasé, a hűvös, csendes, ritkán nevető harmadiké, a Holdtáncosé. Azé az éné, aki nem-én, aki gúnyolódik velem, aki éhségével és szomorúságával rám tör. Azzal, hogy szükség van rá. És most már nagy a Szükség; kínoz, kegyetlenül kalkulálva, kínban keményedve kecsegtet kielégüléssel, nagyon erős, pattanásig feszült és készen áll — ennek ellenére vár és figyel. Én sem tehetek mást.

nem igaz     hazudok     minden hamis nincs semmi sem mögöttem
        nem vagyok e világé     s a másiké se mely én voltam
egykoron     nem élek     egy halott dermeszti mit megéltem
        hiányában haladok     én vagyok a

könyv nulladik fejezete     a kotta kifelejtett basszusa     a
semmit fogához verő     oly okot fejtve mely mit se bizonyít     el-
törölt sem vagyok     nem vagyok semmilyen     képtelen
                                                lettem a cserére

helyettem összegeztek már azidőtt     mikor fehér a feketén
papírra róttam első axiómám     s fut a mondat miben
jelentés semmi nincs

valahol már nem tudom     vagy másképpen másképpen talán
kitől lesz újra igaz az igaz     fekete a fekete     ki nyitja föl
szemünk másra mint halálra?
 

(Tímár György fordítása;
forrás: Francia költők antológiája,
szerk.: Szabics Imre – Karafiáth Judit,
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999, 389.)
 

Ki kéne békülni,
mint az ég, kékülni,
ki kéne, ki kéne,
ki tudja, mi kéne.
 

(Források:
szöveg és hang: pimmedia.hu;
kép: Műút 2009010, 99.)
 

Mosolyogj.
 

— Tele van a fiókom új szövegekkel, lazán össze lehetne rakni belőle egy kötetet. És a te köteted hogy áll?
— Sehogy. Kötetet? Ezeknek?