Ugyan nem akarok belegondolni, mégis bele kell, végül párba áll fű és fa, látom és szinte érzem, a Holdig fröccsen a sár, a gyűlölettől nem lesznek pontosabbak a mondatok, ahogyan jobbak sem a gyötrelemtől, régi hozzáállás, amiről megfeledkezünk, az az én bajom, nem felszínes a fájdalom, obligát eső mindegyre, kopnak az idegeim, látom és szinte érzem, ami történt és történik szüntelen most már, „ezt akartam”, de hát minden rendben van, túl is vagyunk, ugyebár, a nehezén, még ha bele is döglök, legalább az örömeink szerények, egymillió űr, és nem is volt ott szív egy szál se, egymillió hiány, a friss sörhab nem gyönyör, a hűs vodka is csak rutin, jó az, aki rosszra gondol.
Az a 10 perc kellett volna még.
új kommentek