A nap fölényesen süt, belém veri csalitos igazságát, bekussoltat, mint holmi pásztorok a vasgyári pittbullt.
Hogy nincs ez vagy az, minek is felpanaszolni, amikor az ember már táncol a pengeélen, lelkiismeretes foxtrott, tapasztalt szamba, rombolni és újrahasznosítani, élet adta faszságaim, lambada.
Ha nem írnék többet, pont úgy nem hiányozna senkinek, mint József Attila öregkori versei.
Alighanem Benjinek van igaza: „Nem a szavak lettek hűtlen hozzád, barátocskám, hanem te lettél hűtlen a szavakhoz!”
új kommentek