Ébredés sörtől savanyú gyomorral, felesleges eljátszani a szem ki nem nyitásával, tapogatózással: egyedül fekszem a hideg ágyban, és teljesen mindegy, mikor és hogyan érkeztem haza. Az is mellékes, milyen kistörténetet eszkábálhatok össze abból, amit a konyhában találok, a kávézaccból sem próbálok kirakni semmit. Ugyanaz az üresség napra nap, tartózkodón pontos tükörképe a bennem lakó ürességnek.
Vattás a levegő, „cirkusz”, amit állítólag csinálok, a hölgy pedig nevet, nevetésébe bonyolódom, sőt már része is vagyok, fogai pótcsillagok, nagy hajlammal a rajképződésre, elveszem torka sötét üregeiben, a látatlan izmok hornyai sebeznek fel. Haza kellene menni és megtanulni olvasni, mert bár én vagyok a geci ebből a perspektívából, de nem is kellene mindent magukra venniük a kerge bukszáknak; azt viszont mégsem mondhatom meg nekik, hogy túlzás lenne, ha minden róluk szólna. Azaz csak „kiszűröm a dallamot”, a többi meg paranoia indukálta felesleges feszültség. („Néha legszívesebben megfojtanám azt a nőt, aki valami szépet, kedveset, gyengédet képzel rólam. A nők ragadozó természetének, úgy tűnik, mégis kell valami ártatlannak látszó előjáték. Pedig többet tudnak a lehetségesről, mint azt én el tudnám képzelni.”)
Nem fog hívni senki, nem megyek sehová — a végén csak kiderül, hogy van igazság a földön. És sok kicsi sem megy sokra, az idő menekül, döglöttkutyaszag zuhan végig a városon.
új kommentek