Körbe-körbe járnak a gondolataim egy spirál mentén, melynek merő sötétség a közepe.
Mi sem tűnik föl valószínűtlenebbnek számomra, mint hogy egy körorvost vagy egy matematikust — voltaképp bárkit, aki engem olvas, ez komolyan befolyásolna bármiben. Egészen másféle ágyúkkal kellene tüzelni, de legfeljebb csak a legközvetettebb hatásban reménykedhetem. Mindeközben azt érzem, az alapokig leástam, hogy kellően mélyre szúrjam le a kérdőjeleket, de mégiscsak előfordulhat, hogy gondolatköröm sokkal szűkebb, mint sejteném. És talán épp ezért most már többé nem kérdezek, nem várok se választ, se magyarázatot — valószínűleg elég lesz szemlélődnöm hallgatva. Azt hiszem, sosem voltunk igazán barátok mi, én meg a táj.
Persze mások alakítják az embert, én legfeljebb csak elbeszélem. „Amit az ellenséged hisz rólad, az valószínűleg igaz, különben miért lenne az ellenséged?” — erőst bukfencező szillogizmus ez; a világ örök hinta, fénytelen és alacsony életet teregetek ki — de mindegy is.
Mindig rettegek attól, hogy a házban valaki elkezd hegedülni. És olyannyira rettegek, hogy amikor ez megtörténik, a cincogás befejezte után hallucináció gyötör, tisztán hallom az elkínzott húrokhoz dörzsölődő, kirojtosodott vonó hangjait, noha tudni is vélem, ez már puszta káprázat. A valóságos szó jelentésével korábban nem volt problémám: valóságos az, ami a világot mozgatja, ami megfogható és igaz; a másik oldal, a nem valóságos pedig az, amiről egy őrült üvöltözött hajnal négykor az utcán, nem valóságos a baszdüh és a pinabú, melyek az álmokban gyötörnek, és melyek megfoghatatlanok és súlytalanok. Akarom és nem akarom tudni, korábban tévedtem vagy most.
Alighanem messze vagyok még attól, hogy megértsem az összes megértendőt, amikor pontosan tudom, miről kell és miről nem kell beszélnem. Még mindig csak belebonyolódom a részletekbe, s nem tudom, van-e értelme erről beszélni. És hogy akkor miért is jártam be azt a nagy területet. És nem tréfa: az írásdüh egy végtelenül romlott kor tünete.
Kedvellek, te porhüvely, kedvelem a jelentéktelenséged, értelmetlen vágyaid, felesleges tetteid, semmitmondó szavaid.
új kommentek