Nyilván azért üldöztél el onnan, hogy nyugodtan bepasizhass végre — és ha rosszul sül el, azt is rámkenhesd.
Világos, hogy azért kellett késned, hogy megcsináljam helyetted, ami a te dolgod egyébként. Esetleg kérhetem, hogy a továbbiakban rafináltabb ürügyeket keress?
Egyértelmű, hogy én vagyok a barom, amikor te csak úgy, váratlanul és ok nélkül kiakadsz és vagdalkózol.
Nem kérdés, hogy a független színházaknak megítélt támogatást nem kell kifizetni, „jobb” helyet is találtok annak a pénzek.
Megértem, hogy új vagy a pult mögött, és elvárod, hogy ne szóljak, ha ízesített Finlandiát ütsz a pénztárgépbe, amikor natúr (és akciós) Finlandiát kértem és kaptam.
Elfogadom, hogy te is a piacról élsz, és ez azzal kell járjon, hogy rágalmazol.
Természetesen én hibáztam, hogy nem tudtam csak úgy elnézni, hogy hívatlanul, de sőt kérve, ne jöjj, mégis jöttél, majd manipulatív és agresszív voltál.
Nem kérdőjelezem meg a számítást, még ha idő közben belátom is, hogy a hiányzó ötezerből füvet veszel, jó esetben a dílerrel is megbaszatod magad, miközben én „bántottalak meg” azzal, hogy nem.
Igazad van, a táskám azért van nálam, hogy a kocsmában ellophasd.
Örülnék, ha egyetértenénk abban, hogy az utolsó kétezremet macskakajára és -alomra költöm, mert ők fontosak, a többi meg mindegy.
Elnézést kérek, hogy (itt) vagyok.
Szomorú, már így is túl hosszú életem során sokszor várakoztam arra, hogy meglephessek valakit, gonosz vagy dévaj gondolatokat dédelgetve, de ez most más.
új kommentek