Semmi indulat, pláne düh, csak nagy, tehetetlen szomorúság: utolsó utáni módosításokkal szembesülni in flagranti; látni, hogy vész el valami többre hivatottból az erő, csak mert kiherélték (érzéstelenítés nélkül). Való igaz, a castratók dalai megejtően szépek tudnak lenni, viszont ez az énekstílus elsajátítható az ivarmirigyek elvesztése nélkül is — és valljuk be, mégiscsak jobb tökösnek lenni, mint töketlennek. Megvagyunk egymással: be vagyunk szarva ebben a retardált és frusztrált közegben. Tudjuk: Magyarország. („Ne felejtsétek a képet, / hogy a világ így ér véget, / nem bummal, csak nyüszítéssel, / halkan és korcs szenvedéssel” — ahogy a sláger mondja.)
Rezign
2012.01.21. 14:54 klór
Szólj hozzá!
témák: félelem szomorúság herélés lángoló kerékpár
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr593626818
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek