„Úgy tudjuk, hogy minden szépség csak eszköz, módszer, mellyel öntudatlan asszociációkat kelt bennünk a művész, és ez az egyedüli tartalma. A vonal csak vonal és a ritmus kelepelés, míg millió »egyébnek« öntudatlan érzése nem lesz muzsikává általa. Sohase vonalak hatnak és rendítenek meg bennünket, hanem csak az élet, mely beléjük van bűvölve, melynek százfelé bomló, rebbenő elemeit itt egyetlen érzésben tudjuk összefájni.”

(Balázs Béla: Erotikus művészet és művészi erotika, Nyugat, 1914/6.)