És a bosszú. Legyen hirtelen és gyors, vagy legyen alaposan kitervelt és fokozatosan kibontakozó; legyen rövid vagy hosszú, tudod, hogy nem a világot változtatod meg, csak épp teszel valamit, s világod máris kerekebb vagy teljesebb lett — ha más nem, az idő elhozza ezt. S bár való igaz, a bosszú hidegen tálalva a legédesebb, ne higgy azoknak, akik szerint megsavanyodik, hiszen a bosszú nem a tehetetlenséged mutatja, hogyan is lehetnél gyenge vagy cselekvőképtelen, amikor épp bosszút állsz? A szemet szemért nem megvakítja a világot, hanem éppen hogy felnyitja a szemeket, mert nem hagyhatod viszonzás nélkül mások tetteit — a Hold szenvtelen, néma tanúja a bosszú megejtő pillanatainak —; már miért is kellene önmagad legyőznöd, amikor a megtorlás éltet téged, a bosszú az egyetlen valódi örömöd? A bosszú maga a tisztás; kilépés az erdőből, ahol túl hamar eltévednél. Könnyű elfelejteni, hát felejtsd is el gyorsan, honnan jöttél.