és még egyszer megnézi magát a tükörben.
hátratántorodik, de nem attól, ahogy kinéz;
a megszokott arcvonások, ugyanaz a haj.
hanem a tekintete. eszelős pillantás,
a viharral szembenéző kapitányé.
és a kapitány azt mondja: „a kurva úristenit!”
de utána rögtön ezt: „gyere csak, gyere, küzdjünk meg!”
nyilván a mosoly teszi.
az a kései, keserű mosoly.
új kommentek