A viharról, de főleg a villámlásokról és az azokat követő dörgésekről persze gyakran a dögök jutnak eszembe, hogy megrémültek mindig ezektől, menekültek is az ágy alá, vagy még inkább valamely szekrény mögé, a lehető legnehezebben megközelíthető helyre — hülye az ember, nem is csak mert olykor bizony nagyon hiányoznak neki egyes lények, de mert a legtöbben mintha elfelejtettek volna félni például a mennydörgéstől, az istennyilától, mintha fölötte állnának a természetrendnek.