06:00, karácsony reggel.
Se egy árnyék,
semmi derengés.
Szemtől szemben hazugság
jeges ölelésedben.
Puha és tragikus,
akár egy mészárszék.
Szíved fölé
szorítod a kést,
és csak ennyit szólsz:
„Úgy szeretlek, hogy meg kell ölj most.”
Úgy
szeretlek,
hogy meg kell ölj most.
Ha vámpírod voltam,
Holdbiztos,
hát ne pazaroljuk az időt,
csak legyünk egymáséi
még a Nap alatt.
Ha vámpírod voltam is,
a halál senkire se vár.
Tartsd arcod
a tenyeremben;
azt hiszem,
itt az időnk.
Mosolyod eltemetem
nyelvemmel,
kivájt üreg a szíveddel.
Az együtt épített kriptát
egymagam nem foglalom el.
A kerítésen túl
minden sötét,
nincs retúr.
Ha vámpírod voltam,
Holdbiztos,
hát ne pazaroljuk az időt,
csak legyünk egymáséi
még a Nap alatt.
Ha vámpírod voltam is,
a halál senkire se vár.
Tartsd arcod
a tenyeremben;
azt hiszem,
itt az időnk.
Szívalakban
vérpettyezett lapok,
innen indulunk.
Szíved alakjában
vérpernyés lapok,
innen indulunk,
itt is ér véget.
És újra felkel a Hold.
06:19, kész vagyok
elhordani egy hegyet is.
Lángolni fogsz,
hamvaidat felzabálom.
Képtelen kerekek csábítják
tetemünk.
Ha vámpírod voltam,
Holdbiztos,
hát ne pazaroljuk az időt,
csak legyünk egymáséi
még a Nap alatt.
Ha vámpírod voltam is,
a halál senkire se vár.
Tartsd arcod
a tenyeremben;
azt hiszem,
itt az időnk.
A kerítésen túl
minden sötét,
nincs retúr.
A kerítésen túl
minden sötét,
nincs retúr.
Innen indulunk,
itt is ér véget.
És újra felkel a Hold.
Innen indulunk,
itt is ér véget.
És újra felkel a Hold.
És újra felkel a Hold.
És újra felkel a Hold.
új kommentek