Az van, hogy kissé értetlenkedve, elcsodálkozva állok a jelenség előtt, mert úgy tűnik föl, a Hold szó jelentése különös módon megváltozott, és immár nem csak bennem.

Mert mennyire normális dolog az, hogy épp Diána napján van újhold?

(Teljesen, nyilván, csak már megint értetlenkedem valamin, amin nem kellene, de sőt észre sem kellett volna vennem, mert voltaképeen észre sem lehet venni. „Az arc kihívón, mélyről tekint fölfele, mint egy istenre, domináns hímre; érzékeny, érzéki pillanat, melyhez közöm semmi” — ha megengedhetek magamnak holmi megalkuvó, megalázkodó önidézeteket, gyáva pillanatokat.)