kklóóór

— Na és akkor most itt állhatunk, ha már bezártak tizenötödike miatt, miért ide beszéltük meg azt a kurva találkozót, se telefon, se mail, milyen világ ez már? Ezek meg miért zártak mára be? Itt akartam elmesélni, ha már itt játszódik, erre nemcsak hogy a tökeim fagynak le, de…

— „Armando wants to meet You”? — Kurva meleg van. Kinyalsz most? — Totál csődtömeg, ha tudni akarod az igazságot. De azt hiszem, már tudod… — Ne legyél paranoiás. Labirintus-szívet rajzolok magunknak.  

— Leszek én még… — Nem leszel. — Megkeseredik az édes, tarthatatlan lesz a keserű… — És te, szívem, miért hallgatsz? Üres vagy, nem dobbansz? Vagy zavarodott, és össze-vissza kalimpálsz? Nem ismerek rád. — Nem győzök már bocsánatot kérni…

szólalj meg, szív, dobold a slágert, azt a torokszorító filmzenét akarjuk, nyíljon ki a száj, telítődjön velünk minden szó, ha kimondható, fáj, amennyiben nem, mert ott vagyunk mi ketten, össze- csukva mindétig, nekem nyílt ki tested, a titok, az vagyunk, meg a közös meleg, a…

„Nekem te ne üzengess; se így, se úgy” — a magázódás viszont talán nem is olyan rossz válasz, egyébként is közeleg a népszámlálás (vajon vele jön-e most is a szégyen?); van, amibe bele sem mer gondolni az ember, a szemed mozdulatlan, a szíved úgyszintén, csak…

Itt a szívem, nem disznóláb, vidd, a tiéd, nekem már nem kell, bár valójában fogalmam sincs, mire lehet jó számodra, kicsi szív, mégis sok a hely benne, odaadnom egyszerűen sem nagy szó, megleszek nélküle, tedd a pörköltbe, meglesz nélkülem, mehetek a levesbe, egymás nélkül is…