sziklafalon az ifjú nyár kedves melege száll a csendhez. nehéz, ami tovatűnt; lecsüng a kéz. sörényét, fényét minden levél — senki, senki — meglebbenti. a szél alatt hajad és a szinva-patak. hogy fakad köveken nevetés? szeretlek téged, egyaránt üregeiben fondor…
új kommentek