kklóóór

„Idővel senki sem fog emlékezni arra, mit csináltunk” (ocsmány egy érzés, hogy „semmi” az egész), és nem csak arra gondolok, ahogyan a cigarettás ember érvelt állandóan („Mulder, az emberek még nincsenek felkészülve az igazságra”), hanem hogy milyen mély valójában a nyúl ürege, hogy a nemlokalitásban lubickoló kettéválasztott foton talán meghajlítja a teret, s így nem is osztódik ketté, ámít csak bennünket ezzel; hát ne menjetek a vásárba félpénzzel se, mert hiába emlékszünk mi a retrokauzalitásra, ha aztán jön egy hógolyó a semmiből, jó esetben mindössze jéggé gyúrva, kavics vagy üvegcserép nélkül — bírni kell a csak érzett nem tudottat, nem-tudott-mit.
 

Vannak állapotok, olykor nyilvánosak is, nézz csak az adatlapodra, melyekben pusztán leledzel, de nem lubickolhatsz oly nagyon (mert hát az idő, a sors, a körülmények, s minden más, mi kikezdhetetlennek mutatja magát elsőre, s mi végső soron befolyásolni látszik minden mást, nem enged holmi flegma minthát [a majdnemekről nem is szólva], ugye), „elvagy”, a profilod tiszta és szép, te ostoba.
 

Nyárhosszan
— sötét, buckaemelő kezünk
ereszkedő, horzsolt fényében —
őrölnek köveid vissza köréd,
az életbe.

Tiszta, hollófekete szemhéjam mögött
csipkebokrok poklából kiragadott
fiatal csillag
emel téged ártatlanul
a reggelbe, és nevekkel népesíti be
árnyékod.

Éj rímelte. Ásónyomnyi.
Közeli.
 

Ma este héttől JAK-bemutató a Ráday Könyvesházban: Kele Fodor Ákossal, a Textolátria című verseskötet szerzőjével és velem Solymosi Bálint beszélget majd.

(Napok óta az jár a fejemben, hogy bár Ficsku Pál egyik tervezett kötetének munkacíme volt az Avasi keserű történetek, a miskolci vagy miskolcról elszármazott írók és költők java része mást sem tesz, csak avasi, keserű történeteket ír. Miként pl. magam is.)

Azt nem garantálhatom, hogy marad valamennyi a most kapott kétdekás Avasiból, mire odaérünk (egy adagot ígértem Tétényi Csabának is), de az biztos, hogy a bemutatót élőben közvetítjük a Ustreamen, lásd az alábbi kis ablakot.