Nyárhosszan
— sötét, buckaemelő kezünk
ereszkedő, horzsolt fényében —
őrölnek köveid vissza köréd,
az életbe.
Tiszta, hollófekete szemhéjam mögött
csipkebokrok poklából kiragadott
fiatal csillag
emel téged ártatlanul
a reggelbe, és nevekkel népesíti be
árnyékod.
Éj rímelte. Ásónyomnyi.
Közeli.
Paul Auster: Délkör
2010.12.15. 08:14 k.kabai l.
Szólj hozzá!
témák: vers fordítás auster
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kkloor.blog.hu/api/trackback/id/tr222516902
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
új kommentek