kklóóór

Tele vagyunk rontott változatokkal, „belőlem bőr­nyakú lett, akit oda küldenek, ahol rossz neki” — terepre mentem, ne várjatok, és persze hogy elégedetlen vagyok, adj nekem egy közhelyet, legyen mibe kapaszkodnom, hogy az a szép, rejtélyes idegen, aki lenni szeretnék, ne tévedjen, ne nyúljon mellé.
 

„A tárgy formája nem más, mint összefüggésekben való előfordulásának lehetősége. A tárgy egyszerű.” Se érzéki pokol, se unalmas mennyország.
 

„Vizuális emlékeim”, azaz fotóim^* jó része törlésre került, persze szakszerűen, tehát csak kesztyűben, csipesszel érintve.
 
 

^* Pontosabb lenne azt mondani, hogy emlékezetem vizuális protézise, mely éppen hogy akadályoz, miközben látszólag támogat.
 

506/1903.
 
Tekintetes kultúrmérnöki hivatal
Pécsett.
 
Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Magyarberki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.
 
Budapest 1903 aug. 18.
 
Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
Dr. Réthy László
 
m. n. muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes.
 
A XIV. ker. m. kir. Kulturmérnöki hivatalnak
Pécsett.

(A forrásközlés és a textológiai munka Haklik Norbertet dícséri;
Magyar Műhely, 1998. tél – 1999. tavasz, 87.)

(A poszt eredeti megjelenése: Műút-blog, 2008. március 31.)
 

  ördögborsó fn ritk Ipar Szórakoztatóipari, →pirotechnikai termék; alumíniumfóliába csomagolt kis méretű kovakő, mely ütődés hatására szikrázik és pukkanó hangot ad.