asztal fn többnyire négy lábból, és az ezeken nyugvó sima, vízszintes felületű lapból álló, étkezésre, munkavégzésre, különböző használati tárgyak elhelyezésére szolgáló →bútor. Speciális esete például a vágóasztal, műtőasztal, boncasztal (lásd még proszektúra, Maldoror randihelye — Tóth Eszter). Az asztal számtalan nem rendeltetésszerű használhati esemény segédeszköze vagy történési helye is lehet; a könyöklés mindenesetre ellenjavallt, miként a csizma felhelyezése is minimum meggondolandó. További átvitt és sajátos jelentései: (1) átv feladat, dolog, ügy, felelősség. „A végleges döntés nem az én asztalom.” („az idő egy gépben van; kifutni!” — feLugossy László) (2) átv maga a teljes étkezés, a társaságban elfogyasztott, több fogásos ételsor. „A bizottság minden tagja szívesen látott vendég volt az asztalnál.” „Az asztal után kezdődött a mulatság, a hajnalig tartó tánc.” (Tudás alapú fake — Csató Máté) (3) műsz a munkagépek rendszerint vízszintes felületű része, melyre a megmunkálás adott szakaszában a munkadarabok kerülnek. „A gépkezelő a munka végeztével a gyalugép asztalát is letakarította.” „A speciális marógépen egy elforgatható asztal segítette a munkadarab megdolgozását.” (more orgasm: asztal asztalnak asztala: less orgasm — Pacsika Rudolf) (4) átv, ritk étel, koszt, élelmezés, maga az elfogyasztott táplálék. „Az aratásra érkezett idénymunkások szállást és asztalt is kaptak a gazdától.” „A jó feleség az asztalon keresztül is megfogja férjét.” („nagyban tesszük, olcsón adlyuk” — Baglyas Erika) (5) átv, ritk az a helyzet vagy lehetőség, ahol vagy amelyben egy személy a szóba forgó dologban részesül. „A jog asztalánál mindenki szeretne egyforma helyet kapni.” „Az igazság asztalától sokan, úgy érzik, el vannak tiltva.” (ön, ön-, Önbarátok — Csontó Lajos) (6) átv, rég, irod együtt étkező nagyobb társaság. „A desszert elfogyasztása után a házigazda felállt és ezzel asztalt bontott.” „A király egész asztala részt vett a vadászaton.” (Tökéletlen égés — Vincze Ottó – Vinkler Zsuzsi) (7) ját a bridzsben azok a kiterítendő kártyalapok, melyeket a felvevő játékos partnere köteles az asztalra kirakni. „A játék menetében az asztal következett.” „Az asztalban volt két ász.” (8) ját a bridzsben az a játékos, akinek lapjai az asztalra vannak kiterítve. „Az asztal hátradőlt székében és rágyújtott egy szivarra.” (Emelj! Osztok — Vincze Ottó) (9) ját a bankban lévő pénz. „Az asztalban egyre csak gyűlt a tét.” „Már csak egy emelés volt hátra, hogy kiderüljön, ki viszi az asztalt.” („még 5 lövés” — Július Gyula) (10) rég, táj rakodófelület. Kazlak és asztagok oldalához épített függőhíd, amelyen a szekérről átvett kévéket felfelé, a kazlakon dolgozóknak továbbító rakodók álltak. „Az asztalon három vasvillás ember állt, és várta a kazal mellé érkező szekerekről ledobált kévéket.” (Majd az idő megoldja — Szabó Attila) (11) táj a Mezőségben (Erdély) a jéghalászat során a folyó vagy tó jegébe vágott nagy méretű lék neve, melyen keresztül a hálót vízbe eresztik. Lásd még bedöntő, beeresztőlék, betevés, betevővék, eresztőlék. (12) inf a számítógép képernyőjén megjelenő virtuális munkafelület, ahonnan minden alkalmazás és egyéb művelet indítható. Kapcsolódó kifejezések: asztali bor, asztali leltár, asztali patika, asztalitenisz, asztalnok, asztalos, asztalszék, asztaltáncoltatás, asztaltársaság, asztalterítő, Alkotmány asztala, Úr asztala, tizenhárman egy asztalnál, asztal sarkára ülni.
Az asztal nem szék, üzenhetnénk Joseph Kosuthnak…
2011.10.30. 11:35 k.kabai l.
1 komment
témák: asztal kiállítás szócikk
Kemény 50
2011.10.29. 08:41 k.kabai l.
„Mindannyian Kemény István zakójából bújtunk elő” — mondtam egyszer, nyilván valamennyire elfogultan is. (Itt hosszan kellett gondolkodnom, míg rájöttem, ez napra pontosan tizenkét évvel ezelőtt történt Miskolcon, Szili József Szövegelemzés-szemináriumán, ahová A kis karnevált vittem — dehogy gondoltam én a dátummal, amikor még szeptemberben lefoglaltam október utolsó csütörtökjét [na persze, az utolsó választható időpont volt] az előadásomhoz, csak később vettem észre a koincidenciát —, az elemzésemet követő beszélgetés közben bukott ki belőlem a fentebbi mondat.)
És ma sem gondolom másként, legfeljebb csak óvatosabban és pontosabban fogalmaznék: alig tudjuk kivonni magunkat hatása alól — emiatt is szenteltük neki, az ő életművének az idei Műút-napok rendezvénysorozatát, hiszen legalább két, de inkább három költőgenerációt érintett meg és befolyásolt alapvetően ez a kedves ember, ez a teljesen hiteles (költő )személyiség, illetve az ő munkássága, melynek minden korszaka revelatív. (Persze a periodizálás többféleképpen is elképzelhető, és akad, aki szerint nem is szakaszolható a Kemény-korpusz.)
István ugyanis újabb és újabb szabadságfokokat hódít meg, és csábítja is olvasóit ezek felé — más kérdés, hogyan tudunk élni vele. Pályája elején tudatosan és felszabadult játékossággal építette versvilágába a különböző mítoszok, legendák önkényesen (értsük jól: a neki tetsző, a céljai eléréséhez leginkább megfelelő módon) kiemelt elemeit és a sci-fik kellékeit, majd lassanként saját mitológiává gyúrta össze őket. Később egyre fesztelenebbül és egyre természetesebben lett képes akár banálisnak ható mondatokat verssé formálni, illetve máig is tud és mer szándékosan verset „rontani” — e gesztusok egytől egyig a szabadság elemi igényéről és teljes megéléséről szólnak. Mindez pedig egyszerre mutat esztétikai és etikai viszonyulást — a tét pedig gyakorlatilag a mindenséggel mérhető.
Most végre a kezünkben tarthatjuk ezt a versgyűjteményt, az Állástalan táncosnőt, mely Kemény István minden 1980 és 2006 között született versét tartalmazza szigorú kronológiai rendben. A Tudod, hogy tévedektől a Célszerű romokig vezető út „még véletlenül se érint sehol nézőteret”, ahogyan Az ördög visz című vers fogalmaz; és legalábbis szimbolikusnak érzem, ahogyan összeolvasható nem egyszerűen az első és az utolsó vers (István többször kijelentette, hogy az első és az utolsó vers érdekli a legjobban minden kötetben), hanem azok első és utolsó sorai is: „Tudod, hogy tévedek / Tudom, hogy tévedek” — „[Kétszer kettő pedig négy. / Ha sosem mondom el — elfelejtik, / ha túl sokszor mondom — nem hiszik el. /] És gúnyolódni tilos.”
A versek első változatának keltezését alapul vevő sorrendiség és a kötetben mindeddig meg nem jelent versek szerepeltetése az eddig ismert kötetszerkezetekkel, a költői életmű (feltételezett) korszakaival szemben egy merőben új narratívát is felmutat, egy új „történetet” mesél el — az újraolvasás lehetősége itt egy új olvashatóságot is jelent. E szempontból különösen érdekes megnézni egyes versek „hosszú” keletkezésidejét (például az Ítéletnap, este kezdő és záró dátuma között tizenkét év feszül [1984. május – 1996]), valamint jó pár, kötetben már korábban megjelent vers még e könyv összeállítása közben is változott-módosult.
Ráadásul a pontos dátumozás „játszani” is enged: ha elég jó a memóriánk, visszagondolhatunk arra, mit is csináltunk ennek vagy annak a versnek a születésekor. Vagy pedig fordítva: kikereshetjük, mely versek születtek egyes számunkra fontos időpontokban vagy azok környékén. (Én mindenesetre megnéztem és visszagondoltam.)
Vitán felül áll, hogy az idei év egyik legfontosabb eseménye eme kötet megjelenése, ám abban is biztos vagyok, hogy a megszállottak ugyanúgy be fognak iratkozni eldugott kis könyvtárakba abban reménykedve, hogy az első két-három kötete talán onnan még kilopható — és gúnyolódni tilos.
Szólj hozzá!
témák: születésnap könyv kemény istván szili józsef
Előrelapoztam a naptárban
2011.10.27. 12:11 k.kabai l.
Dehogy vagy te vadász, dehogy vagy te sötét vándor, se tétova öregember, kit mintha csak a zebrán kellene átkísérni, de sem mindenen nagy úr. Margód nincs, se kontúrod; apád-anyád se, hogy idejöjjön. Itt állsz előttem, van csókod és van szeretőd; vagy, ami vagy, némelyek egyértelmű kedvence, többek rettegett ellensége, egyesek utolsó reménye — öreg halál, nem félek tőled.
3 komment
témák: nem halál félelem
„mégis, kinek a verse?
2011.10.23. 11:43 k.kabai l.
most akkor az a te versed.
neked adtam.
ebben az értelemben mindig is a tied volt.
»a költő x’-be bújt, x’-ből beszél,
a költő x’ maszkját öltötte fel« — mondhatják.
»lehet, hogy ír egy x mondta-ciklust?« — találgatják. (biz., iron.)
kissé szokatlan ez a gesztus.
még nem igazán értem, miért tartozik másra is.
gondolom, nem az van,
hogy annyira fantasztikus,
hogy tkp. változtatás nélkül bevállalod.
mégis.
hagyod, hogy más mondja meg, mi van.
semmi »feldolgozás«, semmi »irodalmivá tétel«,
már ha van ilyen. (iron.)
»valahol« az idézőjel sem jelent semmit.
ez történt velem.
felmutatás.
redi.
teljesen kész vagyok.
kreditet is kapni fogol érte? vagy kérjem inkább én?
ne haragudj. (iron., biz-biz., gonosz)
a kéziratot úgy értetted, hogy a kezed írásai közt van egy, ami az én kezem írása?
(szerintem nem csak a kézírásaink térnek el egymástól,
bármennyire is van bennük valami közös.)
a kézirat kötet?
megkötöd a kezemet?
gondolkodom, mit akarhattál énnekem ezzel?
[ez csak gondolkodás. (igaz)]
azt mondod: »nézd a leveled,
verset csináltam belőle«?
vagy azt: »nézd, ezeket a szavakat te írtad,
olvasd is; így van-e?«?
vagy: »nesze, meredjen itt előtted,
amit te tettél, tettettél!«?
szembesíteni?
mi olyannal, amit ne gondoltam volna át százszor is?
mutatni: nincs hangod, szavad?
[nem a nagyképűség beszél belőlem, még talán dühös sem vagyok, csak próbálom körüljárni a lehetőségeket. (próz., ősz.)]
jelezni egy állomást?
(ez a vonat már csak így ment el…)(hogy jött) (így jött, hogy elment)
közreadni egy történetet?
az idézet hízelgő egyébként,
én finomabban szoktam.
vagy csak kevésbé bátran?
a bátorság fokmérő?
egyáltalán nem értek semmit.
vagy csak transzformáljuk egymást-magunkat az idézgetéssel
valami másba,
amiről tudunk beszélni?
(a fényképekre gondolok, vagy a fotósorozatomra, aminek a címe…, versekre, szövegekre)
vagy hogy te éppen nem tudod transzformálni, csak átemelni,
és ez jelent valamit?
hogy neked nehezebb, hogy téged elnémít?
arcomba ezt tolod?
(persze csak én tudom)
csak próbálom megérteni,
értsd meg.
komolyan veszem.
(komolyan vesszük.
ki, mit.)
(ősz.)
szép, megtisztelő játék, amúgy.
titkos.
nem látják, bár a szemük előtt van.
amikor az írók boltjában elolvastam,
az első gondolatom ez volt:
»tényleg megcsinálta«.
a második:
»milyen jó címet adott neki a kis rohadék«. (biz., ősz., kedv.)
© x’, 19../20..”
új kommentek