kklóóór

Ha valaki azt hiszi, hogy éppen valamiről valahogyan vélekedik (vagy akár azt, hogy él), akkor azt hihetem, ebben akár tévedhet is, de nem feltétlenül képes rá.

Ugyanígy tévedhet, még ha ez valószínűtlen is, ha azt mondja, hogy most az asztalnál ül és ír.
 

 
344. Életem abban áll, hogy egyes dolgokkal megelégszem.

334. Azaz: egy értelmes ember ebben csak ilyen és ilyen körülmények között kételkedik.

25. Abban is lehet tévedni, hogy „egy kéz van itt”. (Csak bizonyos körülmények között nem.)

13. A „tudja, hogy ott egy kéz van” mondatból következik, hogy „ott van egy kéz”.

1. Ha tudod, hogy itt egy kéz van, akkor mindent elhiszünk neked.
 

Oly lompos volt és lucskos,
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös őszi szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást keresgélt.
 
Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott.
 
Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot, Istendarabkákat
Keresgél.
 

„kedden, november 4-én hangversenyt adok
az itteni színházban,
és mivel egyetlen szimfóniám sincs nálam,
lóhalálában írok egy újat.
most zárom levelemet, mert dolgoznom kell.”
(mozart levele 1783. október 31-én, linzből)

„a mély aspektus könnyen kicsúszik a kezünk közül.”
(ludwig wittgenstein)

de miért bízol ily kevéssé magadban?
hiszen különben mindig tudod, hogy mit jelent „számolni”.
ha tehát azt mondod, hogy képzeletben számoltál,
akkor pontosan úgy is volt.
ha nem számoltál volna, akkor nem mondanád.
hasonlóképpen:
ha azt mondod, hogy képzeletben egy dúr skálát hallottál,
akkor az pontosan dúr skála is volt.
hiszen különben tudod, mi a „dúr hangsor”.
továbbmenve:
nem mindig hagyatkozol arra,
hogy a többiekkel összhangban vagy;
hiszen gyakran arról számolsz be,
hogy valami olyat hallottál, amit senki más.

de hát én bízom magamban —
hiszen habozás nélkül mondok olyat,
hogy ezt fejben kiszámoltam,
vagy hogy ezt a skálát elképzeltem.
a nehézséget nem az okozza, hogy kételkedem abban,
vajon valóban egy dúr skálát képzeltem-e el.
hanem az, hogy csak úgy megmutassuk vagy leírjuk,
milyen hangsort képzeltünk el magunknak;
hogy a képzetnek a valóságra való leképezése
semmilyen nehézséget ne okozzon.
talán mert a megtévesztésig hasonlók?
de hiszen egy embert is minden további nélkül
fel tudok ismerni egy rajz alapján.
de vajon megkérdezhetem-e:
„hogyan néz ki ennek a hangsornak a helyes képzete?”
vagy „milyen tulajdonságai vannak?” —
képes vagyok ezt megtanulni?

(megteheti, hogy vallomásom nem fogadja el,
mert az nem tanúsít semmit, csak azt közli,
hogy mit vagyok hajlamos mondani?)

(2005)
 

(Ленинград: Эй, ухнем!)