kklóóór

A szeretettel nem tudok mit kezdeni — — —
 

„Testi szükségletünk, hogy munka közben azt mondhassuk, »No, egy kicsit most hagyjuk abba«, és hogy filozofálás közben állandóan ennek a szükségletnek az ellenében kell gondolkodnunk, ez teszi annyira megerőltetővé ezt a munkát.

El kell fogadnod a saját stílushibáidat. Ugyanúgy szinte, mint a saját arcod szépséghibáit.

Az okosság kopár csúcsairól szállj mindig alá a butaság zöldellő völgyeibe.

E tehetségek közül egyetlenegyet birtoklok, azt, amelynek a szükségből folyton erényt kell kovácsolnia.

A hagyomány nem olyasmi, amit meg lehetne tanulni, nem fonál, amit az ember fölvehet, ha úgy tartja kedve; éppoly kevéssé, mint ahogy nem válogathatjuk meg a saját őseinket.

Akinek nincs tradíciója, és mégis szeretné, hogy legyen, a boldogtalan szerelmeshez hasonlít.

A boldog szerelmesnek és a boldogtalan szerelmesnek is megvan a maga saját pátosza.
De jól szeretni boldogtalanabbul nehezebb, mint jól szeretni boldogan.”

(Ludwig Wittgenstein: Észrevételek,
ford.: Kertész Imre, Atlantisz, 1995, 110–111.)
 

„Egy pöcs vagy. Az apád büszke lenne rád.”
 

2003 augusztusa, Szigliget; Antal Balázzsal a JAK közgyűlésén sorozatszerkesztői terveinkről beszéltünk — fiatalok voltunk, elszántak és talán szépek is. És mindmáig keressük az ötödik elemet.
 

a lovin 1974-ben
a marhahúsos szendvicset 90 centért adták,
1975-ben
a marhahúsos szendvics ára 1 dollár 10 volt,
1976-ban 1,25,
1977-ben 1,45,
1978-ban 1,65,
1979-ben 1,85-be fog kerülni,
1980-ban 2,10-be,
1981-ben 2,40-be,
1982-ben 2,80-ba,
1983-ban 3,35-be,
1984-ben 4 dollárba,
és a lovaknak 5 lába lesz, 3 szeme, 2
zsokéja, és 25 centért ihatsz
vizet az automata falikútból
7 másodpercen át.
Szaúd-Arábia, az NSZK, Japán és Kína
tárgyalnak majd egymással,
és én nem fogok,
meg még sok ember nem fog
marhahúsos szendvicset enni.