kklóóór

— Valószínűleg amikor legközelebb beszélek ezekről a dolgokról, nem ugyanezeket fogom mondani.
— Ennyit a tényekről?
— Taking easy!
— Akkor majd egyszer talán beszélek még, ha szabad, ha szabad lesz, az aszimmetriáról, amiről eddig nem szabadott, de sőt talán még most sem.
— Más tűnik föl lényegesnek például.
— Hja, persze, easy azt mondani.
— Minden úgy igaz, ahogy mondtam.
— De akkor miért ne kenhetném el én is?
 

— A hűség magányos dolog.
— Csak a te elcseszett fejedben, kis barátom!
— Ugyanezt én is elmondhatnám…
— Látom, hogy mindig úgy rendezed, oka legyen a világfájdalomnak.
— És tudom, fogsz még, nem keveset, bántani, és látszik, hogy élvezed.
— Azért sírtál, mert hülye vagy.
— Ha felejtek, ha nem.
— Kérdezd meg erről a „többieket”, beleértve az utánam jövőket is.
— Ja, hogy azért…
— Ez az áldásos áldozati szerep! Na, ez is szenzációs.
— Józanodjak ki? A „valóságra”?
— Egy képzelgés miatt fölösleges bánkódnod.
— Nem is érem meg a fáradságot.
 

— Mostanában túl sok egymondatod van.
— De sőt olykor kettő…
— És ilyenkor hajlamos vagy úgy tenni, mintha az máris „pár­beszéd” lenne.
— Nem hívott senki, magamtól jöttem én…
— És így is mész el, geci!
— Ha te mondod…
 

— Hányni fogsz.
— Nem.
— De.
 
[…]
 
— A sötét anyag, a sötét energia nem más, mint inverz szimulákrum.
— Meglehet, de ezzel sem lettünk kisegítve.
 
[…]
 
— Pedig ez nem is verseny.
— Akkor inkább olyan, mint a menekülés?
— Maradj már, szomorulóművész.
 

— Nyilván nem minden volt, khm, úgy…
— Amin tegnap fennakadtál, ma már érteni véled?
— Amit tegnap értettél, ma már nem.
— Lassacskán le kéne akadod…
— Lassacskán ki kéne fakadnom…
— De nem is tartottad a gyertyát.
 

— A díszpintyeket költöztesd át a másik dúcba!
— Ki kéne békülni…
— A narratívák nagyon nem egyformák.
— …mint az ég, kékülni…
— És minden történet, még ha ugyanaz is („ugyanaz” [„»ugyanaz«”]), más és más, attól függően, hogy ki mondja el és kinek.
— …ki kéne, ki kéne…
— De ez senkit nem zavar meg „»tévedhetetlenségében«” („té­ved­hetet­len­ségében” [tévedhetetlenségében]).
— …ki tudja, mi kéne…