kklóóór

— Nem csak az látszik, ami van — ott a gond, hogy a szemek olykor bizony sokat csalnak.
— Én ugyan megbízom a látásomban, de neked is hinni tudnék.
 

— „Armando wants to meet You”?
— Kurva meleg van. Kinyalsz most?
— Totál csődtömeg, ha tudni akarod az igazságot. De azt hiszem, már tudod…
— Ne legyél paranoiás. Labirintus-szívet rajzolok magunknak.
 

— Az isten se mossa le rólam az ördögöt.
— Talán elég, ha az orrod megtörlöd.
 

— Az, hogy neked nem felel meg, amit válaszolok, és „nem válasz”-ként rakod el magadban, egyszerűen beteg.
— Mindenki azt kérdezi tőlem, hogy ismerem-e Tyler Durdent.
— Minek vagy itt?
— Lepedéknek.
— Spórolj a túlzásokkal, mert később szükséged lehet rájuk.
— Néha vissza kell nyelni, amit felköhögtünk.
 

— Mi az?
— Azt hiszem, aranyér.
— Vegyél észre, itt vagyok én is, és ne menekülj el…
— Azt se tudom, igazából mi is a Hold.
— De a tested tudja. Csak az elméd felejtette el.
— Végül is csak azon múlik, melyik irányba nézel.
 

— Nem kellene végre egy halk szavú narrátor?
— Kinek?
— És mi lesz ebből a sok párbeszédfragmentumból?
— Fogpiszkáló… ha el nem baszom.
 

— Te most kihez beszélsz?
— Ez esetben mondd meg nekem, kérlek, te kit kérdezel?
— Anyád.
— Te.