kklóóór

— Ki akarna kiadni egy ilyen sületlenséget?
— Kinek jut eszébe megírni?
 

— Na és mi van a köteteddel?
— Nem tudom, és most nem is érdekel. De várj, melyikkel?
— A szarabbikkal.
 

— Bár a könyvedet leginkább nihilistának nevezném, azért lappang benne némi romantika.
— Az nem sok. De nem elégedetlenkedem. Én többet már semmivel.
— Ha akarnálak, se tudnálak bántani. A magad ellensége vagy.
— Akkor majd otthon kisírom magam a vállamon.
 

— Mondtam, hogy bármi történjék, bárhogy alakuljon is, biztosan nem fogok még egyszer megházasodni.
— Csak ne kövesd a kierkegaard-i mintát, mert meg fogod bánni!
 

— Nem szeretném, hogy ilyen rosszkedvű legyél.
— Én se jókedvemben csinálom.
 

— Árnyék ez a nap.
— Szarjál faszt.
— Megvetem a lábam, megvetem a kezem, megvetem az egész testem…
— Bármi és bárki, aki és ami túl sok időt tölt itt, az berozsdásodik, megfullad, szétzúzódik és megsül.
— …unom és utálom magam. A létező és a rámkent hibáimmal és erényeimmel együtt.
— A katasztrófa végeredménye a lét.
— Egy másik, párhuzamos világban a borzalmak nem történtek meg. Hogy én mekkora fasz vagyok.
— Devil exit… again and forever.