kklóóór

— Egyszer csak reggel van.
— Valami nagyon rossz előérzetem van…
— Utóérzet az.
— Csak egyszer van reggel.
 

— Azóta piálok, hogy megismertelek.
— Azt mondtad, azóta iszol, hogy elhagyott a nejed.
— Dehát akkor ismertelek meg.
 

(Forrás: Scale of the Universe)
 

— Nincs elég hely.
— Már hogy ne lenne?
— És nincs úr, nincs vacsora.
— Inkább bele sem gondolok.
— Ne is. Üres vagyok, mint egy szív.
— Attól, hogy elbasztam a kedved, még befoghatnád.
— Mondasz valamit. De szeretnék egyszer (és tényleg csak egyszer) szép lenni.
 

— Egy befásult, kiégett, cinizmusra is képtelen vén köcsögtől nem sok jóra számíthatsz.
— Mintha számítottam volna bármire is.
— Semmit nem csinálni. Rosszul csinálni a dolgot. Nem azt tenni, amit kell.
— Meg hát a valóságban nem élünk boldogan, amíg meg nem halunk.
— Nocsak, elértünk a 40 millió forintos kérdéshez.
— Tudod, hol találsz meg. És ez a frászt hozza rád…
— Sajnálom, hogy „miattam” monologizálnod „kell”…
— Nem tudom… de biztos, hogy a te hibád.
— Voltam már fiatalabb is.
 

— Nem vagyok jól.
— Nem baj.
— És azt akarod tudni, merre jártam?
— Nem.
 

— Csuklóból visszanézel, azaz le.
— Hogyan másképp?
— Például önreflektíven.
— Majd az, akinek három neve van.