kklóóór

— Részeg voltál?
— Nem.
— Miért?
— Egészségedre!
— Hogy csináltad?
— Sok minden vagyok én, de fiatal már sehogy sem.
— Viszont akasztott ember se.
— Na hja. Azon még dolgozni kell.
 

— Küzdesz valamilyen problémával?
— Én nem nevezném problémának…
— Ha férfi lennék, örökké vigyázzban állnék, és díszlépésekben változtatnék helyet.
— Több itt a virág, mint egy gengszter temetésén.
 

— Nemcsak számolni szomorúság, de festeni is.
— Ne csinálj olyat, amit megbánnék…
— Bánd meg és meg fogod bánni, ne bánd meg, és azt is meg fogod bánni.
— Ami nem öl meg, az csak idegesítőbbé tesz bennünket…
— Bocs, de ez az én zsánerem. A specialitásom a giccs, nagy, érzelgős adagokban…
— Nincs szerencsém.
— …ezért nem kedvelnek.
— Ki nem kedvel téged?
— Az emberek.
 

— Gondold, hogy naiv vagy gyerekes vagyok, de csodák márpedig vannak.
— Mondtál valamit?
— Igen. Hogy vannak csodák.
— Akkor tényleg nem a levegőt vetted rosszul.
— Minden rendben van, hidd el. Ezentúl minden jó lesz.
— Tudod, zűrös időszak volt ez az életemben.
 

— Semmi sem semmi.
— Az semmi.
— Épp ellenkezőleg!
 

— Van egy álmom…
— Nekem kettő.
— De hát a bennünk lévő nagyszerű, vagy a nagyszerűre való képesség, esetleg a vágyakozás a nagyszerűre rajtunk kívül senkit nem érdekel.
— Igazán izgalmas a látszólag repetitív narráció.
— Nem gondolod, ha valóban szeretnének, akkor mellettem állnának?
— Ez bonyolult…
— Mindig is sejtettem, hogy egy ember okos, sok ember viszont már hülye.