kklóóór

— Ne érts félre, kérlek.
— Én? Már hogy értenélek félre? De mit akarsz mondani?
— Semmit.
— Akkor hogy értselek félre?
 

— …nos, hol is tartottunk?
— Szerintem nem akarod tudni.
— Nem is mondok semmit.
— Ne is mondj!
— Már miért ne mondjak?
 

— Kérdezhetek valamit?
— Nem kérdés.
— Szerinted mi volt az első kérdése?
— Mi volt az első kérdése?
— Ezt kérdezem: mi volt az első kérdése.
 

— Most viszont már határozottan jó kedvem van.
— Nem sokáig.
— Megkövetem az árnyékom.
 

— Valami tanács?
— Csak legyél önmagad.
— Jó… De kicsoda is az pontosan?
— Holnap nem megyek krízisbe.
— Az nálam házhoz jön.
— De hogy tudod nézni?
— Nem nézem. Behunyom a szemem. Elfordítom a fejem. Nem nézem!

— Hirtelen felindulásból elkezdtem inni.
— És az eszed hogy ment el?
— Előbb váratlan hirtelenséggel, aztán meg folyamatosan.