kklóóór

„Az idő sodrát nem lehet megváltoztatni. A világ végéhez közeledve a társadalom egyre romlottabbá válik — ez a dolgok természetében rejlik.
Az év is különböző évszakokból áll, nem csak állandó tavaszból és nyárból. Ugyanez igaz a napokra is, amelyek minden pillanatban megváltoztatják az arcukat. Ezért nem járhat sikerrel semmilyen kísérlet, amely vissza akarja állítani a jelen társadalmát egy olyan jobb állapotba, amely évszázadokkal ezelőtt volt. Ez arra késztet, hogy az állandóan változó idővel összhangban tökéletesítsük magunkat. Itt tévednek azok, akik semmi mást nem csinálnának, csak sóvárogva tekintenének a múltra, mert nem képesek megérteni ezt a szembeötlő tényt. Másfelől viszont akik nagyra tarják a jelen kor áramlatát, amely elhanyagolja a régi szokásokat, felszínesek, és híján vannak az előrelátásnak.”

(Jamamto Cunetomo: Hagakure,
ford.: Kárpáti Gábor,
Szenzár Kiadó, 2000, 111.)
 

„Régen az emberek úgy ítélték, hogy a király tud esőt csinálni; mi azt mondjuk, ez minden tapasztalatnak ellentmond. Ma úgy ítélik, hogy a repülőgép, rádió stb. a népek közeledésének és a kultúra terjedésének eszköze.” Mindezzel Wittgenstein nyilván nem arra célzott, hogy a mai ember ostobább lenne a korábban élteknél, hanem hogy az alapbizonyosságok megkérdőjelezésének nincs értelme.

Azonban különböző fényforrások más és más színhőmérsékletűek: a napfény körülbelül 5000 Kelvin színhőmérsékletű, a hétköznapi gyakorlatban használt izzók viszont ennél jóval alacsonyabb, mindössze 3000 Kelvin körüli színhőmérsékletűek. A különböző színhőmérsékletek miatt a fehér szín nem minden esetben azonos minőségű, vagyis az alapszínek nem azonos mértékben találhatóak meg benne, holott az „igazi” fehér színben mindegyik alapszínből egyforma, maximális mennyiség van.

„A kétely játéka már előföltételezi a bizonyosságot [...] a föltevések minden vizsgálata, minden igazolása és cáfolása már valamely rendszeren belül történik” — és ezt a rendszert az ember nem „tanulja”, hanem „befogadja”. Azaz: „»Ebben egészen bizonyosak vagyunk« — ez nem azt jelenti, hogy mindenki, minden egyes ember bizonyos benne, hanem hogy közösséghez tartozunk, melyet a tudomány, a nevelés; a kultúra köt össze.”

A fehéregyensúly tehát azt jelenti, hogy a valóban fehér felületeken minden alapszín azonos arányban tükröződik vissza. Ha ez nem így történik, vagyis eltérés tapasztalható az egyensúlyi állapothoz képest, az eredetileg fehér területek kékes, zöldes vagy vöröses árnyalatot kaphatnak. (Eme egyensúlyvesztésre az entrópia elve nem ad megoldást.)

A bizonyosság nem érveken nyugszik: „De ezt a bizonyosságot nem az elhamarkodottsággal vagy a felületességgel rokon valaminek szeretném látni, hanem életformának. Azaz valami olyanként szeretném fölfogni, mint ami túl van jogoson és jogtalanon — valami állatias dologként. Az embert itt állatnak, egy primitív állapotban lévő lénynek szeretném tekinteni, melynek ösztönöket tulajdonítunk ugyan, de érvelési képességet nem. Hiszen azt a logikát, amely primitív közlési eszközként megállja a helyét, nekünk sem kell szégyellnünk. A nyelvet nem az érvelés hozta létre.”

A legjobb megoldás azonban a legtöbb esetben a kézi beszabályozás.
 

(Fotó: Kabai Anna)