kklóóór

egy menekült visszatér

11.  nehogy azt higgyem, hogy nem tudnak rólam mindent.
 
 

„Helló bébi, te nyomorult állat,
soha nem akartam különbet nálad!”
(Menyhárt Jenő, Európa Kiadó)

„Ó bébi, bébi.
Ó bébi, bébi,
Ó bébi, bébi,
Hogyan tudhattam volna,
Hogy itt valami nem volt rendben?”
(Britney Spears)

„Baby, baby, baby oooooh,
Like baby, baby, baby noooooooo,
Like baby, baby, baby, ooooh.”
(Justin Bieber)
 

Na most mondd meg.
 

és még egyszer megnézi magát a tükörben.
hátratántorodik, de nem attól, ahogy kinéz;
a megszokott arcvonások, ugyanaz a haj.
hanem a tekintete. eszelős pillantás,
a viharral szembenéző kapitányé.
és a kapitány azt mondja: „a kurva úristenit!”
de utána rögtön ezt: „gyere csak, gyere, küzdjünk meg!”
nyilván a mosoly teszi.
az a kései, keserű mosoly.
 

Hogy végül sótalan lett az a bizonyos halászlé, arról nyilván csak holmi sértődékenység tehet, ám hogy mire elkészült volna, tényleg csak zsírkarikaként lebegtem benne-rajta, arról nyilván én — még ha voltaképp érthetőnek is tartom ezt az egész napos feszültség és szorongás, majd a (nem csak) csöppnyi csalódás után.
 

S bár tényleg van némi üröm is ebben, azért azt kell kérdezve mondjam: Örülünk, Vincent? — talán ez érthetőbbé válik (vagy lehet, hogy épp ellenkezőleg?), álljon itt két idézet, melyeket csak látszólag öncélúan eresztek most egymásnak (ráadásul az a gyanúm, hogy nem utoljára):
„Ha olyan világokról álmodsz, amelyek sosem léteztek vagy soha nem fognak létezni, és boldognak érzed magad, akkor feladtad.”
„E világok mindegyike a tiétek — kivéve az Európát. Ne szálljatok le rá!”

Kezemben a könyv, örülünk, Vincent, a nyomda pedig bassza meg.
 

Bár a képen látható műszert a klór mérésére alakították ki, ma mégis, úgy tűnik föl, úszó zsírkarika leszek a Műút szőke tiszai halászlevében. Magyarán ma este ismét megrendezzük a Tokaji Írótáborban a Műút immár hagyományos, „szakadár” irodalmi-zenei estjét, ahol Borbély Szilárd, Málik Roland és Terdik Roland mellett (az összekötő zenét Wahorn András szolgáltatja majd, a felolvasás után pedig a Beat Dis ad koncertet) magam is felolvasok a klór megjelenésének alkalmából — a nyomda ma készül el vele, és Tokajban fogom csak látni, kézbe venni.

Szorongok is rendesen (miközben a könyvet már ajánlotta a Szoba Kiadó és a KönyvesBlog, utóbbin szórakoztatóak a kommentek is).