kklóóór

Szeretettel meghívjuk

kabai lóránt

avasi keserű
című kötetének bemutatójára és

firkák. Felesleges
című kiállításának megnyitójára

2013. szeptember 26-án (csütörtökön) 19 órára
a Pepita Ofélia Bárba (1072 Budapest, Klauzál tér 5.)
 

kabai lóránt (1977) kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál stb., Miskolcon született, Ongán nőtt fel, Budapesten él. Több kötet szerzője, a Műút szerkesztője.

Ezen az estén megnyílik a firkák. Felesleges című, a Roham Bár májusi bezárása miatt elmaradt kiállítása és bemutatásra kerül a miskolci Szoba Kiadó gondozásában most megjelenő avasi keserű című verseskötete is — kis méretű filcrajzok, vetítés, sokkoló látvány- és hangeffektek, Miskolc-reminiszcenciák, rozsdametál, hardcore szentimentalizmus.

„Kapjak csak egyszer két egészen kis méretű (10,5×6,5 cm) Moleskine-füzetet (szürke és fekete), hónapokig, másfél évig bele sem merek írni. Aztán meg gyorsan, egy-másfél hét alatt telefirkálom előbb az egyiket, majd a másikat. Rajznak nevezni túlzás volna talán, képnek valószínűleg kép, maradjunk ebben: firka. Később a lendület visz tovább, kapok egy valamivel nagyobbat (14×9 cm, piros), majd megint egy kicsit (sárga) — ezek is beteltek viszonylag hamar (és egyébként is egyre inkább a kis formátumok érdekelnek — a nagy felületektől mindig is ódzkodtam, de sőt olykor határozottan féltem —, azóta kötöttem is pár füzetet magamnak japán hajtással). Rajznak nevezni túlzás volna talán, képnek valószínűleg kép, maradjunk ebben: firka. Még ha láthatóan nem a konvencionális értelemben használom is e szót, mert nem hevenyészett, »odaejtett« vonalakról van szó a legtöbb esetben, hanem egyfajta tudatállapotváltozásról, ahol a »megtervezettség« is eltűnik majdnem egészen, s csak a nyomhagyó eszköz (jellemzően filc és színes ceruza) köt össze a fizikai valóval — meditációnak egyértelműen túlzás volna nevezni, inkább egyfajta kívül-levőség, kivetettség (ob-jekció), melynek látható, kézzelfogható hozadéka, »lenyomata« a noteszlap, rajta azzal, amit láthatunk (esetleg olvashatunk).”

„Az Avas egy hegy, az Avasi Keserű egy ital” — mint azt Ficsku Páltól (is) tudjuk; s hogy megmásszuk a hegyet, hogy érezzük az Avasi ízét, nem kevés (nem) mellékes dolgot kell végeznünk, óhatatlanul balgaságokba bocsátkozva, elkerülhetetlenül belesétálva bizonyos tévedésekbe; miközben az Avasi a sírva vigadást, a felhorzsolt bőrt is jelenti; mindenesetre mondhatjuk, hogy igazi miskolcikum.

„Az avasi keserű szerzője igazi összművész, autentikus irodalmi zombi — abból a fajtából, akinek semmi se drága és semmi se szent. (Igaz, nem is olcsó és nem is szentségtelen.) Hajas, Erdély, Szentjóby, Balaskó örököse, megspékelve érzelemmel, szívvel, főként József Attila felől. Brutális, de nem cinikus, durva vagy kegyetlen — van bátorsága gyávának és gyengé(d)nek lenni, ha úgy kívánja a pillanat. Senkinek sem akar megfelelni, verseiben nem köt kompromisszumot: saját bőrét viszi a vásárra, s ehhez saját, külön bejáratú költői világot teremt. Ez a világ nem túl barátságos, többnyire sötét és hideg — kohósalak, fáradtolaj, gépzsír, pincemély. Miskolc fölött az ég. Vége a komédiának, mondja a költő; ő a maga részéről legalábbis véget vet neki. Általános elsötétedés. Nehéz, lecsüng a kéz. Aztán persze nagy levegő, Faustnak lófasz, és megy tovább versről versre ez a magával ragadó, felkavaró, nehezen feledhető élveboncolás.”
(Keresztury Tibor)

Az avasi keserű oldala a Facebookon: facebook.com/avasikeseru
Az esemény a Facebookon: facebook.com/events/161452510725071/