kklóóór

Ki mondja meg, hogy tiltsam, mi bántott hazafelé menet, a valóság mindig sáros, ha már elhangzott a rémes dialóg („Mennem kell.” „Nekem is.”), melyet inkább nem hallok meg, csak kiabálok a kútba, mindhiába, tanuljak meg végre káromkodni, ahogy próbálunk görbületet látni az…

A második korsó közepén erős felhangok, mintha majdnem véletlen, igazad van, maradjunk a gyenge hazugságok elkerülőmezőjében, kellene egy műsort csinálni ivóversenyből is, nem csak evősből, mint ama tévéműsorban, ne is mondd, tudom, hogy szerinted dobogós lennék, de hát az én…

Lesz egyszer egy nagy levegő, amit megszeretsz, majd el is kívánsz valakitől, ha egy férfi, akkor egy nő, nincs „bűnös”, csak örökös vágy, szüntelen körötted forog, nincs „éden”, de sem „kelet”, fordulj ki, kis barátom, fordulj be, ahogy a nóta mondja, de sajnálnod…

Lesz egyszer egy fénykép, ami talán már most is volt, bámulom így, mint fehér rózsát az ülések között — véletlen sem láthat ott használt kotont a teleobjektívjére támaszkodó, amúgy már bakancslistát író külső megfigyelő, tisztán hallottam, ahogy azt üvöltötte,…

„Az Avas egy hegy, az Avasi Keserű egy ital” — ahogy azt Ficsku Páltól (is) tudjuk; s hogy megmásszuk a hegyet, hogy érezzük az Avasi ízét, nem kevés (nem) mellékes dolgot kell végeznünk, óhatatlanul balgaságokba bocsátkozva, elkerülhetetlenül belesétálva bizonyos…