kklóóór

— Mintha elfogyott volna az italom. — Mintha a lényeged hagyott volna el. — Nem. Igen. Nem. — Csak zongorázni, drágám, ha dől az ég! — Ez esetben akár magázódhatnánk is.  

— A gecivel meg nincs bajom, de ezt tudod… — Gyakorlatilag biztosítva vagy. — Kurvára… — A rövid élet titka!  

— Utólag meg könnyen vagyunk okosak… — Mert megzavarodtam? De már tudom, mit akarok, hiába történt, ami történt. — Könnyebb is lett megértenem… — Hogy valójában így is érdekes volt? — Olybá tűnik föl, jó pár helyről, de sőt egynémely…

— Előre tudom, mi jön. — Miért, mit jelent az, hogy „megzavarodtam”? — Nehéz is lett volna elvétenem.  

— Miért nem váltál még el? Miért vagy itt vele? — Majd holnap keresek egy alvótársat. Aki nem akar megdugni. Meg én sem őt. — Érdekes lesz.  

— Mondjuk fogom magam, és átmegyek a szomszédba, vagy akár másutt ölelek mást. — E lehetőségtől elszörnyedve ellenkezni se merek. — De az „előbb” nekem a „soha” maga. Miként a „majd” is. — Ilyen derűsen omlanak össze ezek a…

— Az ember természetesen megnézi az elődeit. — És az utódait? — Azokat is. — Mindenképp beteges. — Igen.