kklóóór

— Valószínűleg amikor legközelebb beszélek ezekről a dolgokról, nem ugyanezeket fogom mondani. — Ennyit a tényekről? — Taking easy! — Akkor majd egyszer talán beszélek még, ha szabad, ha szabad lesz, az aszimmetriáról, amiről eddig nem szabadott, de sőt talán…

— A hűség magányos dolog. — Csak a te elcseszett fejedben, kis barátom! — Ugyanezt én is elmondhatnám… — Látom, hogy mindig úgy rendezed, oka legyen a világfájdalomnak. — És tudom, fogsz még, nem keveset, bántani, és látszik, hogy élvezed. —…

— Mostanában túl sok egymondatod van. — De sőt olykor kettő… — És ilyenkor hajlamos vagy úgy tenni, mintha az máris „pár­beszéd” lenne. — Nem hívott senki, magamtól jöttem én… — És így is mész el, geci! — Ha te…

— Hányni fogsz. — Nem. — De.   […]   — A sötét anyag, a sötét energia nem más, mint inverz szimulákrum. — Meglehet, de ezzel sem lettünk kisegítve.   […]   — Pedig ez nem is verseny. — Akkor inkább olyan, mint a…

— Nyilván nem minden volt, khm, úgy… — Amin tegnap fennakadtál, ma már érteni véled? — Amit tegnap értettél, ma már nem. — Lassacskán le kéne akadod… — Lassacskán ki kéne fakadnom… — De nem is tartottad a gyertyát.  

— A díszpintyeket költöztesd át a másik dúcba! — Ki kéne békülni… — A narratívák nagyon nem egyformák. — …mint az ég, kékülni… — És minden történet, még ha ugyanaz is („ugyanaz” [„»ugyanaz«”]),…